MGMART írta: ↑2020.06.11., csüt. 08:36
Ha családi autó kell, akkor Toyota Corolla Verso 1,6 vagy 1.8 benzines . Nagy és kényelmes beltér, kötelezőkön kívül költeni nem kell semmire, abszolút megbízható a világból kimehetsz vele.Nincs semmi csicsa de legalább van puritán belső. Amíg felnőnek a gyerekek úgy is lelakják
Használtpiacon is lehet szépeket venni a maradék pénzen meg utazni kell és sokat kirándulni.
https://www.hasznaltauto.hu/szemelyauto ... s-15835967
Köszi a tippet!
Sajnos náluk egy új autónak nem alternatívája egy 14 éves használtautó (mint pl. az általad linkelt).
Túl vagyunk már néhány használtautó-körön, és egyelőre mindegyik kiábrándító volt. Kezdve azzal, hogy el kellene hinned, hogy egy 14 éves családi autóban 74ezer kilométer van. Aha. Mindegyikhez tartozik egy megható történet arról, hogy hölgytulajdonos aki csak bevásárlásra használta (egyébként a motor szempontjából szerintem a legrosszabb használati eset, amikor napi 5-10 km-t mennek vele részletekben, főleg télen), csak hétvégi autó, mert igazából mással jártak, vagy idős nyugdíjasé, aki már évek óta csak hébe-hóba megy vele 20-25 km-t. És ez nem egyedi eset, szinte alig akad reális, és az állapotának megfelelő futásteljesítménnyel hirdetett autó.
A legutolsó, amit néztünk (és azt hiszem valahol itt telt be a pohár), egy alig 2 éves, közepesen felszerelt Renault Clio volt, 2,95 milláért, állítólag 10ezer kilométerrel, magánszemélytől. Már ez gyanús kellene legyen. Vesz valaki egy autót, hogy évi 5ezret mentjen vele, majd eladja 2 évesen. Az autó látszólag nagyon szép állapotban kívül belől) amennyire tudtam alá is feküdtem, egy érdekes apróságtól eltekintve semmi.
Aztán... A motortér és utastér közötti szigetelőanyag darabjait megtaláltuk a motortérben a szélvédő előtti részbe becsúszva, az eladó meg volt rökönyödve ("ezt most rághatta ki valami állat" - jó, akár tényleg úgy is lehetett) Aztán nekem tűnt fel (pedig nem is jó a szemem tul.képpen, ill. festékvastagságmérő nem volt nálunk, mert az volt, hogy ha mi mindent rendben találunk, akkor úgyis elvisszük egy független szakértői állapotfelmérésre.), hogy az első sárhányókon a fényezés minősége/szemcsézettsége (és érzésre a színe is) nagyon kicsit kicsit eltér a többi lemez-elem fényezésétől. Rövid úton kiderült, a kocsi orra törött volt, még motorháztető is cserélve volt.
Oké, de ez még nem ésszerű indok, hogy egy 2 éves autót 10 ezer kilométerrel eladjon valaki... meg lehet javíttatni Cascora márkaszervizben, és mindenki heppi... HACSAK nem volt gazdasági totálkáros. Persze ezt is ki lehet deríteni, és ennek fényében tovább lehet gondolni a dolgot, de addigra már annyira lecsökkent az eladó-vevő bizalom, hogy a srác arcán láttam: ezt nem. És hogy megkönnyebbülés volt nekik eljönni. Akkor még a felesége is ott volt velünk...
Azt hiszem, ez volt az a pont, ami után megtárgyalták otthon a dolgot, és arra jutottak, hogy nem kell a használtatutós stressz, megengedhetik maguknak, többet költenek, és vesznek egy újat. Az ő döntésük, ami ellen rendkívül rizikós érvelni (mert igen, belefuthatnak jó eséllyel egy rosz vételbe, és utána a "tanácsadó" lesz a hibás - én ezt a jövőbeli bűnbak szerepet nem akarom felvállalni, ahhoz túl közel áll hozzám a srác...)
Így működik ez. Emberi pszichológia. Egy idő után a rossz tapasztalat és az ismeretlentől való félelem ledominál minden anyagi és egyéb ésszerűségi megfontolást. De ennek is van haszna, ne feledjük, használt autó akkor van, ha akadnak olyanok, akik újan is hajlandók autót venni.
Szóval ez van, most egyelőre új autó jöhet szóba. Aztán ha mégis szembejön valami tényleg jó vásár, akkor ki tudja (ha addig nem veszik meg az újat). De a 14 éves - az bizony teljesen kizárt náluk. Amikor még használtban gondolkodtak, akkor is max 3-4 éves kor volt a kritérium.