Lancer-2015 írta: ↑2020.09.05., szomb. 20:33
Üdv Mindenkinek!
Először is gratulálok ehhez a topikhoz!
Lehet már előbb is ki lehetett volna találni egy ilyet,
Itt nyugodtan meggyónhatja az ember ha másnak nem, akkor magának ha észreveszi a függőségét.
Én is észrevettem az itt leírtakban olvasott jeleket magamon,főleg korábbról. Emlékszem amikor még nem volt net csak a hagyományos havonta megjelenő házimozi,hifipiac és stb magazinok szinte mindet megvettem,faltam az oldalakat.
Hiába sikerült abban az időben szert tenni egy jó mozira,amit úgy vettem meg,hogy évekig nem fogok másra gondolni de "hála" a magazinoknak egy idő után csak arra gondoltam,hogy ha meg is vagyok elégedve az erősítővel később egy nagyobb kategóriásat jó volna beszerezni,ha pedig "ne adj isten" újabb dekódolási formátumot is tudott akkor már szűkölve vártam az esedékes cserére. Sokszor volt,hogy lebeszéltem magam ami nem volt egyszerű,hogy "csak ezt tudja és nem is igazán éri meg az újért annyival többet kiadni és egyébként is"...
Használt is a következő hónapban megvásárolt magazinig,aztán agyalás, lebeszélés...Kezdődött elölről az ismerős nóta.
Az utóbbi időben a mozit sztereóra váltottam és úgy érzem (révbe értem) megtaláltam azt a rendszert amit örömmel hallgatok akár többes számban is,nagy örömmel tölt el ha mások arcán is látom a mosolyt és ha hallom,hogy gágog a "libabőr"!
És azt hiszem ez a lényeg,hogy bármikor,bárkivel ha zenét hallgatunk az örömteli legyen!
...azért még egy hangfalra fáj a szívem...
Mit várok ettől a hobbitól?
Boldoggá egészen biztosan nem fog tenni, mert a boldogság számomra egy átmeneti eufórikus állapot minden olyan esetre, amikor az élet nehézségei és a képességeim egymásnak feszültek, és győztem. Ezt a hifivel kapcsoltban maximum azok élhetik át, akik egy bonyolult készüléket építenek és javítanak, és komoly eredményeket érnek el. Vagy éppen kereskednek és ügyes üzlettel hasznot realizáltak.
Élvezetet, komoly örömforrást viszont tud jelenteni egy feszes nap után, amikor kedvenc zenéim az általam rajongott rendszeren szólalnak meg, vagy éppen új zenéket fedezek fel.
Nyilvánvaló, hogy a két rendszerem (otthoni és munkahelyi) között tiszta hangminőségben komoly különbség van az otthoni javára, ami rendszer összértékben is megmutatkozik.
Ugyanakkor mind a két rendszeren ugyanúgy élvezem a zenét, úgy érzem, azonos fokú örömet okoznak. Imádom az otthoni rendszer libabőrös realizmusát, viszont imádom az irodai vintage receiver kicsit cukormázas színezettebb előadásmódját is.
Az élő hangot ugye elvesztettük, az csak egyszer szólalhat meg. Amint valaki megnyomta a “rec” gombot egy stúdió pulton, már sérült a valóság.
A valóságot kergetni olyan hifiben, mint a pénzt kergetni mindenáron. Soha nem elég belőle, mindig elégedetlenséget szül, hogy nincs belőle elég. Sem a pénznek, sem a realizmus kergetésének nincs felső határa, így az ultra high end véleményem szerint csak a durván vagyonos emberek számára értelmezhető józan ésszel.
Ha bevallom magamnak, hogy nem vagyok vagyonos, az, amit a high end felé próbálnék összehozni, számomra szánalmas erőlködés. Ennek ellenére tisztelem azokat, akik megpróbálnak a lehető legkisebb pénzből a high end felé törni, nekem ez a szándék nem adott örömet. Észrevettem, hogy túl hosszú a lábam, és kicsi ehhez a takaróm.
Így kb. egy éve született meg bennem az a döntés, hogy élvezetre építek rendszert, nem pedig a minél magasabb hangzásminőségre.
Ez azt eredményezte, hogy az otthoni rendszerem fő alapjai immár 9 hónapja stabilak és nem éreztem magamban a késztetést, hogy változtassak ezeken az alapokon, illetve már csak 3 olyan készülékem van, ami nincs rendszerbe kötve. A megelőző években ezek száma a 15-20-at is elérte.