Hifi mánia - hobbi tudatos kontrollja kényszerbetegség nélkül

[Tctronic]

Kinek mi a sok? Kinek mi a kevés? Mindenkinek máshol van a határ. Ami nekem kevés, lehet már valakinek sok.
Ha azt mondom én "tudatos" vagyok a hifiben, lehet valakinek ez már sok. Mindenkinek máshol és másképpen jön el a határ. De egy biztos. Mindannyiunkat hajtja egy ideig a kíváncsiság, a jobb szebb tetszetősebb hang keresése felkutatása. És ha már elmentünk a falig (értsd személyes anyagi, időbeli, egészségügyi stb korlátunkig) akkor tudunk levonni valamilyen konzekvenciát. De ez se biztos, hogy helytálló mert csak azokra az eszközökre vonatkozik amiket kipróbáltunk, hosszabb ideig együtt éltünk velük.
Az első rendszeremmel együtt tudtam volna élni akár mostanáig? Igen. (NAD 3020i, Technics CD, B&W601 hangfal) Kérdés, hogy az elköltött pénz és idő megérte-e számomra. Igen. Mert megtapasztaltam, tanultam, örültem, bosszankodtam stb. örömöm leltem és lelem benne a mai napig. Visszagondolva jó volt és most is jó.
A hobbi már csak ilyen. Az ember a hobbira lényegesen többet áldoz , mint azt az észszerűség diktálja. De ahogy tanult kollégám mondta: "Mindegy mit veszel a pénzedért, leld örömöd benne"

[Retrofuturista]

Felteszed a költői kérdést, hogy lehet-e ezt a legősibb parancsot uralmunk alá vonni? Lehetne bölcselkedni, hogy éberség, meg figyelem, de az az igazság, hogy baromi nehéz ügy.

Én úgy érzem, hogy a kérdés megválaszolása közelében járok. Eddig jutottam el:

Döntéseink két síkon születnek meg. Racionális és emocionális síkon.

A Racionális sík az “igen-talán-nem” skálán hoz egy ítéletet.

Milyen érdekes, hogy az emocionális sík minden behatástól mentesen tol a kíváncsiság, az igen felé anélkül, hogy mérlegelne-e bármit. Az emóció tehát erős sodrás az igen felé.

Az egyetlen esélyünk ebben az egyirányú utcában, ha kétirányúra nyitjuk.

Képezünk egy ellen-sodrást az értelmünkkel a nem felé, ezt a nem mellett szóló racionális érvek hangsúlyozásával tesszük meg.

Ha a döntés így is az igenre mutat, akkor azt a dolgot meg kell venni. De az már egy nagyon komolyan megalapozott, sokkal jobb döntés lesz.

[Retrofuturista]

Nagyon szép amiket leírsz, de sajnos Te sem vonod (vontad) ki magad a történésekből, mert azzal hogy itt vagy és olvasod a hozzászólásokat ugyanúgy részese vagy a sztorinak, még ha esetleg nem akkora mértékben mint mások.

Egy percig sem állítottam, hogy ne lennék kényszerbetegséggel veszélyeztetve, vagy a témának hátat szeretnék fordítani. Démonaidtól, ha nem menekülsz, hanem szemükbe nézel, akkor fejlődsz. Ezért is a topic címe hobbi tudatos kontrollja, és nem leépítése.

Tudni, érteni akarom, mi zajlik le bennem és másokban, és nagyon sok értékes hozzászólás közelebb vitt ehhez a “misztériumhoz”.

[Robici]

Kiragadni egy komponenst, ami messze túl mutat a többin, sokszor azt az élményt eredményezheti, hogy rosszabb a hang egy "drága" darabbal, mint előtte. Igen, ez lehetséges. De nem a "drága" darab hibája miatt.
Ezért sincs értelme gyengébb komponensek közé berakni egy sokkal magasabb szintűt és egy csúcs rendszerbe berakni valami gyengébb eszközt (pl. kábel).
Sajnos keveseknek adatik meg, hogy fejlesztéseik során a teljes rendszerük szintjét emeljék. Bepróbálnak egy jobb eszközt és nem hozza a várt eredményt. És ebből téves következtetést vonnak le.

Ebben szerintem igazad van de ez már inkább a szinergia kérdésköre. Én az elmúlt két évben nagyon sok helyen jártam kereskedőknél, hazai manufaktúráknál, sok különféle, sokféle árkategóriájú rendszert meghallgattam, nem az otthoni komponens csereberélésről beszéltem, az valóban nagy és sötét erdő amiben nagyon könnyen el lehet tévedni. Ha már ez szóbakerült, én saját részről azt tartom célravezetőnek ha egy rendszert egy adott manufaktúránál vagy kereskedőnél meghallgatok és akkor ha valami megtetszik akkor annál a vonalnál maradok mert akkor tudom hogy milyen filozófiát képviselnek a komponensek és hogy azok egymáshoz lettek tervezve. Adott esetben a kereskedő vagy gyártó pedig tud segíteni a megfelelő rendszer összeállításában. Vannak magyar manufaktúrák is azért ahol teljes vagy majdnem teljes rendszert tudnak prezentálni, el lehet dönteni, hogy tetszik-e az a filozófia és hangzás vagy nem. Az, hogy én otthon cserélgessek cuccokat, hurcolásszam ide-oda az nem az én világom. Néha persze muszáj, de hogy teljes hifit így rakjak össze, na azt már nem. Persze aki hifista és komponenseket gyűjtöget az más tészta, bizonyára megvan annak is a szépsége de az nem nekem való.

[Tctronic]

A topic indítása hihetetlen hasznos volt a kényszerbetegség elleni harcban. A koncepció az volt, hogy a gondolatok kavarognak, de az írott szónak súlya van. Ha egyszer leírtam, hogy megérkeztem egy hosszú nyugvópontra, az úgy is van :) Úgy is lett (ezt ugye csak múlt időre lehet kijelenteni a visszaesés esélyének magas volta miatt) szinte csak eladtam cuccot, vagy ha vettem, olcsóbb ugyanolyan rendeltetésű eszközt vettem tudatosan kiszámított lefelé lépés miatt.

Azóta még hátrébb léptem egy lépést a rendszerektől, és egyre inkább úgy látom, hogy a barátaim, akik éppen az “utolsó beállítást” vagy “utolsó tuningot” végzik el rendszerükön, valójában nem hang után mennek, hanem az általános emberi elégedetlenség génekbe kódolt parancsának hódolnak. Sokuk valójában egy régen eladott rendszerére vágyik vissza, de megy tovább a létrán, mert menni “kell”. Lehet ezt a legősibb parancsot, folyamatos emberi mocorgásunkat uralmunk alá vonni? Úgy gondolom, ha kilépünk belőle és kívülről kezdjük szemlélni, lehet, hogy jót szórakozunk követelésein.

Nagyon szép amiket leírsz, de sajnos Te sem vonod (vontad) ki magad a történésekből, mert azzal hogy itt vagy és olvasod a hozzászólásokat ugyanúgy részese vagy a sztorinak, még ha esetleg nem akkora mértékben mint mások. Mert amíg kíváncsi vagy mások ez irányú véleményére, esetleg tapasztalatára, addig valami ide, vagy inkább a Hifizéshez köt. És lehet még eljön az a pillanat, amikor majd ezt mondod: Hú ezt szívesen hazavinném. Nem a cél a lényeg hanem az utazás. A cél a versenyző halála.

[viri]

Azóta még hátrébb léptem egy lépést a rendszerektől, és egyre inkább úgy látom, hogy a barátaim, akik éppen az “utolsó beállítást” vagy “utolsó tuningot” végzik el rendszerükön, valójában nem hang után mennek, hanem az általános emberi elégedetlenség génekbe kódolt parancsának hódolnak. Sokuk valójában egy régen eladott rendszerére vágyik vissza, de megy tovább a létrán, mert menni “kell”. Lehet ezt a legősibb parancsot, folyamatos emberi mocorgásunkat uralmunk alá vonni? Úgy gondolom, ha kilépünk belőle és kívülről kezdjük szemlélni, lehet, hogy jót szórakozunk követelésein.

Számomra ebben a hozzászólásban van sűrítve az egész téma lényege. Engem legalábbis ez izgat a legjobban. Ezt a valahonnan az elme, vagy ha úgy tetszik az agy mélyéről jövő késztetést észre venni, felismerni magamban. Valamikor sikerül, és akkor ahogy Te is írod, kívülről nézve még szórakoztató is ez a felismerés, olyankor van egy távolság én, és a gondolataim között, és a gondolat áramlatot "csak" az elmém "játékának" látom. Mert az is. De van amikor annyira eggyé válok vele, hogy elhiszem, hogy ez az én saját vágyam, és én tényleg ezt akarom, ez belőlem jön. Aztán csak utólag derül ki, hogy biztos jó ez nekem? Vagy a többieknek? :) Pedig az ember általában ebben az üzemmódban működik, az elméje, gondolatai és abból fakadó érzelmei uralják, és nem fordítva. Pontosan erre utal az a keleti mondás, hogy az elme jó szolga, de nem jó gazda.
Persze ez messzire vezető téma, nem csak a függésről szól, hanem az élet minden területét érinti, ha valaki megnézte David Attenborrough új dokomentumfilmjét, láthatja hová vezetett ez az emberi elme uralta világ :(
Felteszed a költői kérdést, hogy lehet-e ezt a legősibb parancsot uralmunk alá vonni? Lehetne bölcselkedni, hogy éberség, meg figyelem, de az az igazság, hogy baromi nehéz ügy. De szerintem az egyik legfontosabb, amivel foglalkozni kell, azért, mert aki még csak nem is tud róla, erről a benne lévő kettősségről, az csak "megy a saját feje után" ahogy a bölcs magyar mondás írja, és addig esély sincs a változásra egy boldogabb, igazabb életre. Én sem járok előrébb másnál, csak igyekszem, amennyire tőlem telik, most az eső is csepereg, így gondoltam hozzá szólok a Te inspirációdra

[Retrofuturista]

A topic indítása hihetetlen hasznos volt a kényszerbetegség elleni harcban. A koncepció az volt, hogy a gondolatok kavarognak, de az írott szónak súlya van. Ha egyszer leírtam, hogy megérkeztem egy hosszú nyugvópontra, az úgy is van :) Úgy is lett (ezt ugye csak múlt időre lehet kijelenteni a visszaesés esélyének magas volta miatt) szinte csak eladtam cuccot, vagy ha vettem, olcsóbb ugyanolyan rendeltetésű eszközt vettem tudatosan kiszámított lefelé lépés miatt.

Azóta még hátrébb léptem egy lépést a rendszerektől, és egyre inkább úgy látom, hogy a barátaim, akik éppen az “utolsó beállítást” vagy “utolsó tuningot” végzik el rendszerükön, valójában nem hang után mennek, hanem az általános emberi elégedetlenség génekbe kódolt parancsának hódolnak. Sokuk valójában egy régen eladott rendszerére vágyik vissza, de megy tovább a létrán, mert menni “kell”. Lehet ezt a legősibb parancsot, folyamatos emberi mocorgásunkat uralmunk alá vonni? Úgy gondolom, ha kilépünk belőle és kívülről kezdjük szemlélni, lehet, hogy jót szórakozunk követelésein.

[LIMAR]

Én is sok mindent meghallgattam a döntés előtt és az a tapasztalatom, hogy az ár sem a műszaki kivitellel sem a szubjektív hangminőséggel nincs szoros öszefüggésben.

Ha rendszerben gondolkozol és a komponensek azonos szintet képviselnek, akkor sajnos az állításod nem állja meg a helyét.
Kiragadni egy komponenst, ami messze túl mutat a többin, sokszor azt az élményt eredményezheti, hogy rosszabb a hang egy "drága" darabbal, mint előtte. Igen, ez lehetséges. De nem a "drága" darab hibája miatt.
Ezért sincs értelme gyengébb komponensek közé berakni egy sokkal magasabb szintűt és egy csúcs rendszerbe berakni valami gyengébb eszközt (pl. kábel).
Sajnos keveseknek adatik meg, hogy fejlesztéseik során a teljes rendszerük szintjét emeljék. Bepróbálnak egy jobb eszközt és nem hozza a várt eredményt. És ebből téves következtetést vonnak le.
A műszaki kivitellel egyet kell értsek. Én is találkozom nagyon drága és eléggé silányan megépített készülékekkel. De azért még azok is magukban viselik a hangminőség lehetőségét. Azokban is általában minőségi anyagok és műszaki konstrukció rejlik. Főleg a kis cégek, manufaktúrák nem engedhetik meg maguknak a csúcstechnológiát. Ettől még jó ötleteik lehetnek, amik kiváló hangot eredményezhetnek. Ezek főleg a csöves készülékek fejlesztői, gyártói. Félvezetősben ma már azért szinte mindenki rendelkezésére áll a megfizethető gyártástechnológia. Náluk a minőség az alkalmazott áramköri felépítéstől, konstrukciótól függ. A megbízhatóságuk pedig a gyártás alatti minőség ellenőrzéstől, a választott elemek megbízhatóságától.
A tervezés, fejlesztés, technológia, minőség ellenőrzés pedig sok pénzbe kerül......

[Robici]

Végigolvastam a fórumot és alapvetően 2 dolog jutott eszembe, amiről még nem esett szó:
1. A birtoklás élménye. Az az érzés, hogy hazamegyek bemegyek a nappaliba, ránézek a rendszerre és jó érzem magam attól, hogy nekem ilyen van. Szerintem ez fontos.
2. Esztétikai kérdések. Ha egy rendszernek jó hangja van (most mindegy, hogy mit tartunk jó hangnak) akkor sem tudjuk annyira élvezni, ha úgy néz ki, mint amit egy zsibvásáron pakoltak össze.
Szerintem ezek a kérdések azért fontosak, mert részt vesznek a rendszerhez való kötődés/nem kötődés kialakításában.

Teljes mértékben egyetértek. Én is valami hasonlót próbáltam mondani már néhány hozzászólásban.

Én nagyon sok rendszert/készüléket hallgattam meg, mielőtt döntöttem.
Létezik számomra olyan rendszer, ami nagyon-nagyon jól szól, de az ilyen rendszereket nem az én anyagi helyzetemhez találták ki.

Én is sok mindent meghallgattam a döntés előtt és az a tapasztalatom, hogy az ár sem a műszaki kivitellel sem a szubjektív hangminőséggel nincs szoros öszefüggésben.

[Josselin Beaumont]

Nem voltam híve sosem annak, hogy összegyűjtsek jó sok készüléket és csereberéljem aszerint, hogy mire vágyom.
Igyekeztem mindig apró (hahaha ), meggondolt, tudatos előrelépéseket eszközölni és a szignifikáns vagy annak hitt javulás(ok)nak örülni, ízlelgetni, együtt élni vele; értékelve a bekövetkezett változásokat.

Ugye a hobbink alapvetően két részre osztható: van a hifizés mikor készülékeket hallgatsz (legtöbbjük tesztlemezekkel [pfej!]), meg van a zenehallgatás szeretete miatti rendszerépítés. És ezeknek különféle variációi halmazon belül.
Természetesen elfogadom azt is, mikor valakinek a hifizés azt jelenti, hogy legyen tele fullig a pince mindenféle kütyüvel és minden helyiségben legyen legalább egy rendszer, de ez mégiscsak nagyon távol esik attól, amit nyugodt, önfeledt zenehallgatásnak hívunk.

Mikor az ember érzi, hogy megcsömörlött a sok kütyütől, akkor vagy el kell adni mindent és a legjobbat megtartani vagy elindulni egy teljesen más irányba. Nekem a sztatikus, dipól lesugárzási elv hozta meg az áhított hangot. Emelett tudom, hogy ez sem tökéletes, sőt évek után hallom a hibáit is, de elfogadom, együtt tudok vele élni. Amíg hozza a libabőr effektust, míg tudom azt mondani sok felvételre, hogy úba**zeg ez mennyire jól szól már, míg képes mosolyt csalni az arcomra a hallott hang, addig nagy gond nincsen. Tudom el fog múlni

Lehet rám a köveket dobálni, de mai napig vallom, hogy a hifisták úgy kb. a fele egyáltalán nem hall jól, fogalma sincs mit akar, milyen irányba induljon el. Nincs koncepció vagy van egy torz kép a fejében ami szerinte 'lemos mindent', de távol áll attól amit 'jó hangnak' nevezünk. Nincs egy benne kialakult belső kép (hangkép ideál) hogy mit akar a rendszerétől, mit vár el tőle. Vagy hogy mennyit akar rákölteni, mi az a tartható és pl. önmagát és a családot sem érintő budget, ameddig el lehet, el tud rugaszkodni. Először ezeket kellene tisztáznia magában az őrlődő zene/hifiszerető hobbitársnak.

Végigolvastam a fórumot és alapvetően 2 dolog jutott eszembe, amiről még nem esett szó:
1. A birtoklás élménye. Az az érzés, hogy hazamegyek bemegyek a nappaliba, ránézek a rendszerre és jó érzem magam attól, hogy nekem ilyen van. Szerintem ez fontos.
2. Esztétikai kérdések. Ha egy rendszernek jó hangja van (most mindegy, hogy mit tartunk jó hangnak) akkor sem tudjuk annyira élvezni, ha úgy néz ki, mint amit egy zsibvásáron pakoltak össze.
Szerintem ezek a kérdések azért fontosak, mert részt vesznek a rendszerhez való kötődés/nem kötődés kialakításában.

Én nagyon sok rendszert/készüléket hallgattam meg, mielőtt döntöttem.
Létezik számomra olyan rendszer, ami nagyon-nagyon jól szól, de az ilyen rendszereket nem az én anyagi helyzetemhez találták ki.
Aztán van az a hangzás, amit szeretnék hallani a nappaliban. Ez "lejjebb van" mint a fenti, csak azokat a dolgokat hozza szépen, amik nekem a legfontosabbak, a többi nem kell ahhoz, hogy a zenehallgatás képes legyen mosolyt csalni az arcomra.
Azt hiszem, ez a kulcs számomra ahhoz, hogy ne szálljak el, ne váljon finanszírozhatatlan függőséggé az, aminek a zene élvezete lenne a célja.

[tonee73]

Erősen gondolkozom, hová lehetne megideologizálni az építését egy 5. rendszernek, amit használnék is...

Még szerencse, hogy rajtad nincs ez a kényszerbetegség valami... :) Akkor mi lenne...

Kicsit figyelmesebben meg kellett volna nézd az előzményeket, ott a válasz:

Vettem is egy sokadik erősítőt, meg akkor már hangfalakat is, mert elhatalmasodott a kór rajtam :-)

Igen, ahogy valaki egy topikban épp a napokban megjegyezte: az olvasni tudó embernek párja nincs...

[Aszpirin]

Erősen gondolkozom, hová lehetne megideologizálni az építését egy 5. rendszernek, amit használnék is...

Még szerencse, hogy rajtad nincs ez a kényszerbetegség valami... :) Akkor mi lenne...

Kicsit figyelmesebben meg kellett volna nézd az előzményeket, ott a válasz:

Vettem is egy sokadik erősítőt, meg akkor már hangfalakat is, mert elhatalmasodott a kór rajtam :-)

[cables]

Erősen gondolkozom, hová lehetne megideologizálni az építését egy 5. rendszernek, amit használnék is...

Még szerencse, hogy rajtad nincs ez a kényszerbetegség valami... :) Akkor mi lenne...

[-CB-]

A dolog úgy kezdődött, hogy hirdettek egy Pioneer sx-3700-ast, ami nagyon megtetszett, hát megvettem, de akkor már 2 receiver állt a polcon munka nélkül, mert nem volt min szólniuk.
Aztán kimentünk a barátomnak venni Bécsbe 2 Tannoy HPD-t, ott meg volt 2 Lorenz Acoustic t1-120, ami nagyon megtetszett a design miatt, hát velem kellett jönniük...
De jól is mutatnak, bár 2 hét múlva meg jön 2 Pioneer HPM, úgyhogy újabb csapda :-)
Erősen gondolkozom, hová lehetne megideologizálni az építését egy 5. rendszernek, amit használnék is...

[avl2]

Behalt a topic. Vettem is egy sokadik erősítőt, meg akkor már hangfalakat is, mert elhatalmasodott a kór rajtam :-)

és miket?

[-CB-]

Behalt a topic. Vettem is egy sokadik erősítőt, meg akkor már hangfalakat is, mert elhatalmasodott a kór rajtam :-)

[-CB-]

Nem mindig. A 90 literes hangfalaim 18 mm-es pozdorjából vannak, megkopogtatod, és kong. Zenélés közben meg rezeg a 30 cm-es hangszórótól. Még sincs cseppet sem dobozhangja.

[Retrofuturista]

Másik megfigyelésem, hogy csak relatíve nagy, tömör, furnéros faanyagú, nehéz hangfalak tudtak eddig nekem olyan hangot adni, ami nem szenvedett a "dobozhang" betegségtől, azaz vékonyabb, könnyebb, pozdorja anyagú hangfalak úgy hangzottak a nagy nehéz hangfalak után, mint amikor egy Sennheiser HD600 után felteszek egy 80-as évekbeli narancssárga szivacsos walkman fejhallgatót. Sok faktorból lehet engedni, de a nehéz furnéros valódi fa hangfalból nem tudtam.

[-CB-]

...És a nagyobb térben a kis dobozok mindig megtáltosodnak tapasztalatom szerint. További bizonytalanságot szítva a "rezidens" hangfalak létjogosultságát illetően :-)

[kupecke]

visszatekintéshez csatlakozva, általában én is bekötöm a nagyobb térbe a máshová tervezett hangsugárzót is
két jenki, a kis Scott '71-es, a The Fisher talán '70-es évek közepe, kellemes vintage hang mindkettő
én sem gyűjtögetek, csak egy maradhat ( mindenhol egy )

kéths.jpg (67.55 KiB) Megtekintve 1466 alkalommal

[earforce]

Nem voltam híve sosem annak, hogy összegyűjtsek jó sok készüléket és csereberéljem aszerint, hogy mire vágyom.
Igyekeztem mindig apró (hahaha ), meggondolt, tudatos előrelépéseket eszközölni és a szignifikáns vagy annak hitt javulás(ok)nak örülni, ízlelgetni, együtt élni vele; értékelve a bekövetkezett változásokat.

Ugye a hobbink alapvetően két részre osztható: van a hifizés mikor készülékeket hallgatsz (legtöbbjük tesztlemezekkel [pfej!]), meg van a zenehallgatás szeretete miatti rendszerépítés. És ezeknek különféle variációi halmazon belül.
Természetesen elfogadom azt is, mikor valakinek a hifizés azt jelenti, hogy legyen tele fullig a pince mindenféle kütyüvel és minden helyiségben legyen legalább egy rendszer, de ez mégiscsak nagyon távol esik attól, amit nyugodt, önfeledt zenehallgatásnak hívunk.

Mikor az ember érzi, hogy megcsömörlött a sok kütyütől, akkor vagy el kell adni mindent és a legjobbat megtartani vagy elindulni egy teljesen más irányba. Nekem a sztatikus, dipól lesugárzási elv hozta meg az áhított hangot. Emelett tudom, hogy ez sem tökéletes, sőt évek után hallom a hibáit is, de elfogadom, együtt tudok vele élni. Amíg hozza a libabőr effektust, míg tudom azt mondani sok felvételre, hogy úba**zeg ez mennyire jól szól már, míg képes mosolyt csalni az arcomra a hallott hang, addig nagy gond nincsen. Tudom el fog múlni

Lehet rám a köveket dobálni, de mai napig vallom, hogy a hifisták úgy kb. a fele egyáltalán nem hall jól, fogalma sincs mit akar, milyen irányba induljon el. Nincs koncepció vagy van egy torz kép a fejében ami szerinte 'lemos mindent', de távol áll attól amit 'jó hangnak' nevezünk. Nincs egy benne kialakult belső kép (hangkép ideál) hogy mit akar a rendszerétől, mit vár el tőle. Vagy hogy mennyit akar rákölteni, mi az a tartható és pl. önmagát és a családot sem érintő budget, ameddig el lehet, el tud rugaszkodni. Először ezeket kellene tisztáznia magában az őrlődő zene/hifiszerető hobbitársnak.

[phyton71]

Érdekes, hogy míg a többség megérti, hogy a mozi nem színház, a színház meg nem a való élet - és ebből ki-ki nézi a neki tetszőt, elfogadva a másik létjogosultságát és korlátait, addig a hifi gittrágásban állandóan az jön szembe, hogy de bezzeg a hangosítatlan élő zene, az élő zene, meg a koncert felvétel az mind csoda de a "kevert" meg digitális zene szar. Hol marad az elfogadás?

El kéne fogadni, hogy sokan szeretjük, hogy bazi nagy a halálcsillag és ezt szeretjük a mozivásznon. Ahogy mi is megérjük, hogy a halálcsillag nem fér el egy színpadon 20 tie fighterrel, sőt - azt nem is várjuk el egy színházban.

El kéne fogadni, hogy sokan szeretjük, mert kereslet van rá? miért is alakul ez?
Egy rossz példa, de mégis hasonló.
Van a guminőgárrtás. Évtizedek alatt sokat fejlődött a gyártástechnológiája, mert úgy tűnt, sokan költenek erre inkább, mint a jóval bonyolultabb hús-vér változatára. Ázsiában és főleg Japánban nagy kereslet alakult erre. Látva az érdeklődést, gyártók egyre kifinomultabb és egyre élethűbb modelleket tudnak ma már gyártani, egyedi konfigot is. Az üzlet az üzlet, reklámmal /erre alkalmas felületen/ tolják az emberek tudatába, ez jó, ezt érdemes venni, fussál, most akciós.

Durva, de nekem a villany-mesterkélt-elektronika szét maszterezett zenékről ez jut eszembe.

Tudtam, hogy neked is volt guminőd, vagy valamilyen kapcsolatod vele. Én 3-4 hónapig éltem eggyel, míg az egyik ismerősőm féltékenységből, vagy aljas előre megfontolt szándékkal meg nem ölte, azóta már nincs az ismeretségi körömben.
Amúgy ajándékba kaptam szülinapomra két válás után, hogy kicsit felvidítson, de vannak aljas emberek, és nem bírják más örömét nézni.

[Retrofuturista]

Egy kis visszatekintés az időben, hogy miből lett a régóta stabil Marantz rendszer. A képek 2015-ben készültek.

Nagyon sokáig voltam a magas hangokban erős Vifás Arcus és egyéb hangfalak rabja. 1-2 év után elkezdtek ezek a hangfalak fárasztani. Később jöttem rá, hogy valami puhábbra, lágyabbra vágyom. Ebből lett a Magnat 10P II, majd a mai Marantz model 900. Ez utóbbit már bármeddig örömmel elhallgatom.

Amikor az Avx-en regisztráltam, épp a két NAD receiver-ért rajongtam. Az a rajongás elmúlt, a név rajtam maradt. Kellett az az intenzív kísérletezős 4-5 év ahhoz, hogy ma azt mondjam, elvagyok azzal, amit választottam. Már akkor tudtam, hogy nem érdekel a high end, a hifi kategória felsőbb rétege érdekelt csak, mert szórakoztató zenehallgatásra ezt a kategóriát alkalmasnak találtam.

Az irányzatot elneveztem deep end-nek, ahol csak a zenei élvezet érzelmi tömegközéppontját kerestem őszintén. Hamar kiderült, hogy a Yamaha és a Marantz képes kommunikálni a deep end érzéssel.

[kupecke]

Ha minden kábelcsere után, ezo bigyó után, alátét után azt érzed előre léptél, pláne ha ez sűrűn megtörténik, akkor fogalmad sincs, mit csinálsz, merre van az előre, akkor hát honnan tudnád, előre léptél-e.

Nekem már legalább szóltak, hogy körbejárok

[asebestyen]

Előrelépés... az, 100Ft-os tuning és tsai.
Valódi előrelépést 3 módon lehet szerintem elérni:
1. Rengeteg pénz + rengeteg szerencse ~5%
2. Rengeteg pénz elköltése és pofára zuhanásos tapasztalatszerzés után ~90%
3. Hozzáértéssel ~5%

Ha minden kábelcsere után, ezo bigyó után, alátét után azt érzed előre léptél, pláne ha ez sűrűn megtörténik, akkor fogalmad sincs, mit csinálsz, merre van az előre, akkor hát honnan tudnád, előre léptél-e.