Általában a hifiről

[Luxor Audio]

A valóság ma senkit sem érdekel.

Melyik művészeti ágban elvárás a "valóság" hűséges közvetítése? Ezen elég gyorsan túllendült az irodalom, festészet, szobrászat, de még a fotózás is. Miért pont a zenétől várjuk el?

[LIMAR]

...
Szerintem a busz megy az utcán vagy se, nyikorog-e a székláb, hallani-e a kotta lapozását pont a zenehallgatót nem érdekli, a neszelő hifistát annál inkább.
....

Kicsit félre értettél.
Pont azért hoztam ezt a példát, mert a mai elvárások szerint ez elfogadhatatlan lenne egy felvételen. Nem ettől lesz jobb egy felvétel.
A legtöbb hifistát ezek a zajok rettenetesen irritálják, ahogy az LP-hez tartozó kisebb, nagyobb zajok is. Nem tudnak elvonatkoztatni ezektől. Ők ezért sem járnak koncertekre, mert ott a szomszéd szuszog, netán köhög, kifújja az orrát, zörög.... A CD-ről sokkal jobb minden - szerintük. És pláne otthon a rendszerükön. Pedig egy élő zenei élményhez ezek is hozzátartoznak, csak sokan nem tudnak elvonatkoztatni ezektől. (a neszeket hajhászók egy másik történet)
A kevés mikrofonos felvételek spektrálisan sokkal közelebb állnak ahhoz, amit az ember az adott helyen a saját fülével hallott volna (vagy egy akusztikus koncerten hall). Teljesen más egy hangszer hangja 10 m-ről, mint 10 cm-ről. Mi a felvételek 99%-ában olyan hangokat hallgatunk a mai felvételeinken, amit a valóságban esélyünk sincs hallani. Viszont pont ez a cél. Ahogy video technikában is. Kit érdekelne egy olyan TV, amin azt látjuk, mint ha kinéznénk az ablakon. Azzal a képpel eladhatatlan lenne egy is. Álomvilágot kell teremteni a nézőnek és a hallgatónak. A valóság ma senkit sem érdekel.

[La_Valse]

Manapság is készülnek így felvételek.

ONF.jpg (620.81 KiB) Megtekintve 1873 alkalommal

[asebestyen]

Erre azért nagy összegben ne köss fogadásokat!

A probléma gyökere maga a "stúdió". Akkoriban nem 20 nm-es (jó esetben) agyon csillapított kuckókban dolgoztak, hanem valós hangversenytermekben, operaházakban, hatalmas méretű felvételi stúdiókban (Abbey Road, Sofiensaal...).
A felvételek utólagos manipulációja minimális volt. A rögzítendő hanginformáció sokkal (nagyságrendekkel) kevesebb manipuláción ment keresztül, mint ma, ameddig eljut a hanghordozóhoz, majd a hallgatóhoz. Valós térben együtt zenéltek az előadók. Ez azért átjön a felvételeken, ahogy az is, ha néha elmegy egy busz az utcán. A mai elvárások szerint ez elfogadhatatlan. Mégis ettől lesz élő, hihető az előadás, nem a "tökéletes", egymás után század másodperc pontossággal rögzített hangoktól, amiknek egy hifista nagyon örül, egy zenehallgató már nem annyira.
A mai technikailag "tökéletesebb" stúdiók nagy száma, azok olcsósága magával hozta a tömegtermelést, ezzel a felvételek átlagszínvonalának dráma csökkenését. Nincs szükség zseniális hangmérnökökre, zenekarokra (akik képesek hibátlanul eljátszani együtt akár 20 percet is). Felveszik a hangszereket egyenként, majd a "hangmérnök" a számítógép előtt ülve összerakja képessége szerint a felvétel anyagát. Gyakorlatilag tehetségtelen zenészek és főleg zenekarok is képesek elfogadható minőségű felvételeket kiadni, amik akár még "jól" is szólnak, de művészeti értéke a felvételeiknek egyenlő a nullával.
A mai tömegtermelésnek, az eldobható fogyasztási cikkeknek ezek a felvételek tökéletesen megfelelnek.

Komoly produkciók, az 1 szál zongorától a nagyzenekarig ma is komoly kiadónál vannak és komoly stúdiókban rögzítenek, készítenek elő kiadásra. Ami plusz, hogy ma már úgy is lehet kiadni felvételt, hogy nem vagy top, stb, de ezek nem veszik el a helyet és nem konkurálnak a mai nagyokkal semmiben. Sőt, ahogy a Silk apánk is mondja, ma feltöltöd a magad által előadott, rögzített, masterelt felvételt a netre és máris, abban a pillanatban mellé lehet tenni egy világszinvonalú felvételnek és egyből ordít a különbség bárki számára (teljesen laikus Piroska néni számára is) minden szempontból. Szerintem a tehetséget, a munkát, a tudást se régen, se ma, se soha a büdös életbe nem lehet semmi mással pótolni, nem lehet megspórolni, kikerülni. Szóval ugyanolyan szükség van mindenre mint annó, sőt, és mindig is szükség is lesz.
Szerintem a busz megy az utcán vagy se, nyikorog-e a székláb, hallani-e a kotta lapozását pont a zenehallgatót nem érdekli, a neszelő hifistát annál inkább.
A stúdiók ma is baromi drágák, ha a felszereltség olyan és az azt használó személyzet is olyan. Mitől lenne olcsóbb? 1db normális ének mikrofon 2-3m Ft. A hangmérnök - persze melyik a sok féléből - keveri a sávokat, beállítva az arányokat. Mondjuk egy 2 mikrofonos vagy kevés mikrofonos felvételnél meg a mikrofon választás és azok elhelyezése ugyanezt a célt szolgálta. Melyikkel lehet pontosabban beállítani? Pláne, ha hozzávesszük, hogy a mikrofon teljesen másként "hall", mint az ember, a nagyon jó mikrofon is. Átfog akár 120dB-t, a dinamika változásokra tök máshogy reagál, mint a fül, stb.
Nem kötekedés ez, nehogy félreértsd, csak a 100e Ft-os új erősítő sem képviseli a mai HiFi referencia szintjét, ha az a kérdés, mit tud a mai hifi. Ugyanígy a panelszoba "indöbox zenészei" se képviselik a mai hangszeres zenészt, a mai valódi stúdiót, a mai recording, mixing, mastering hangmérnököt. Pedig ezek mind ugyanúgy vannak ma is.

[audioline]

A probléma gyökere maga a "stúdió".

Szerintem a probléma gyökere az ember.

Fején találtad a szeget. Vagy szöget.

[Robici]

A probléma gyökere maga a "stúdió".

Szerintem a probléma gyökere az ember.
Huhh, attól lesz élő egy felvétel hogy hallani ahogy elment egy busz az utcán. Sok hajmeresztő dolgot olvastam már ezen a fórumon de még mindig képesek vagytok meglepetést okozni... A hangszerenként felvett nagyzenekar vízióján már meg sem lepődök...

[LIMAR]

...... azért egy 60 éves stúdió hardvernél a mostaniak nem kicsit lehetnek jobbak. .....

Erre azért nagy összegben ne köss fogadásokat!

A probléma gyökere maga a "stúdió". Akkoriban nem 20 nm-es (jó esetben) agyon csillapított kuckókban dolgoztak, hanem valós hangversenytermekben, operaházakban, hatalmas méretű felvételi stúdiókban (Abbey Road, Sofiensaal...).
A felvételek utólagos manipulációja minimális volt. A rögzítendő hanginformáció sokkal (nagyságrendekkel) kevesebb manipuláción ment keresztül, mint ma, ameddig eljut a hanghordozóhoz, majd a hallgatóhoz. Valós térben együtt zenéltek az előadók. Ez azért átjön a felvételeken, ahogy az is, ha néha elmegy egy busz az utcán. A mai elvárások szerint ez elfogadhatatlan. Mégis ettől lesz élő, hihető az előadás, nem a "tökéletes", egymás után század másodperc pontossággal rögzített hangoktól, amiknek egy hifista nagyon örül, egy zenehallgató már nem annyira.
A mai technikailag "tökéletesebb" stúdiók nagy száma, azok olcsósága magával hozta a tömegtermelést, ezzel a felvételek átlagszínvonalának dráma csökkenését. Nincs szükség zseniális hangmérnökökre, zenekarokra (akik képesek hibátlanul eljátszani együtt akár 20 percet is). Felveszik a hangszereket egyenként, majd a "hangmérnök" a számítógép előtt ülve összerakja képessége szerint a felvétel anyagát. Gyakorlatilag tehetségtelen zenészek és főleg zenekarok is képesek elfogadható minőségű felvételeket kiadni, amik akár még "jól" is szólnak, de művészeti értéke a felvételeiknek egyenlő a nullával.
A mai tömegtermelésnek, az eldobható fogyasztási cikkeknek ezek a felvételek tökéletesen megfelelnek.

[Aszpirin]

Véleményem szerint az, hogy mely felvétel szól "brutálisan jól" egy adott audiofil rendszeren, jobban függ a "brutálisan jó"-ról alkotott szubjektív elképzelésünktől, mint a rendszertől, amelyen hallgatjuk.

No és számodra mit jelent a "brutálisan jó felvétel"?

(Gondolom láttad, hogy ezt a jelzőt nem én kezdtem használni, nekem nem jutna eszembe ilyen szókapcsolat, azért is tettem idézőjelbe. De teljesen értem, mire gondolt avl2).

Számomra azt jelenti, amitől libabőrös leszek, amikor hallgatom. Ami adott esetben úgy adja vissza egy-egy nem-elektromos hangszer hangját, ami az én egyéni, szubjektív belső mintám szerint a legjobb. Amiben nagy a (lokális) dinamika és ami nagy jelenlét-érzetet ad. Nem utolsósorban, ami nekem tetsző stílusú anyagot, nekem tetsző előadásmódban tartalmaz. Mindez együtt. Szóval, ettől biztosan alig kerültél közelebb hozzá, mert nem technikai paraméterekkel fogalmaztam meg, és jól látható, hogy szubjektív, így elég sokat kellene mesélnem magamról és a zenei hátteremről, hogy a “nekem tetsző”-höz még közelebb juss. Mindenesetre őszintén: teljesen hidegen hagy, hogy hogyan mikrofonozták, volt-e egyesek által “piszkos”-nak tartott utómunka, hogy digitális-e vagy analóg a felvétel, és ha digitális, hogyan néz ki egy-egy szám jelalakja a monitoron megjelenítve.
Most ha elkezdek példákat adni, akkor tuti, hogy lesz, aki beleköt valamelyikbe, de néhányat azért csak viszonyításként a legnagyobb kedvenceim közül: Komolyzene: az Amandine Beyer-féle Vivaldi-lemez (ZigZag zöldborítós CD), Dzsessz: Dave Brubeck Quartet At Carnegie Hall (Columbia, megvan full-analóg Speakers Corner reissue LP-n, illetve a CD változat is - jelentős a különbség közöttük, utóbbi kicsit jobban tetszik, pedig nem csak saját rendszeren hallottam már az LP-t sem); dzsessz-világzene fúzió: Djabe: Update (GR1993 2x45 rpm LP, itt egyértelműen az LP-változatot kedvelem jobban - de egyébként megvan szinte mindegyik Djabe-stúdióalbum, zömük LP-n és/vagy DVDA-n, és mindegyik “brutálisan” jól szól az én fülemnek), progrock: After Crying: Megalázottak és megszomorítottak (GONG CD).
Ezek valamelyike biztosan nálam van mindig, ha digitális korongról vagy LP-ről való hallgatózásra megyek.

[istvan01]

Folyamatosan demozunk, es bizony az “otthonrol hozott hang” az nagyon nagyot nyom a latba. Attol valo barmilyen elteres kibillenti a hallgatot a komfortzonajabol. Ha lagyabb az, ha kemenyebb az. Valami “nagyot” kell mutatni, hogy elkezdjen a hallgato komolyabban erdeklodni, fel akarja fedezni ennek a szamara uj hangzasnak az ertekeit.

Igen, van az a fajta (ritkán előforduló?) komfort zóna billenés, amikor az otthoni rendszerhang jobbnak minősül mint az élő, nem hangosított koncert hang.

Most alapvetoen inkabb arra gondoltam, amikor egy hifi bemutatoterembe, vagy egy barathoz, egy masik rendszert meghallgatni megy az ember. Az esetek nagy tobbsegeben nem nullarol indul, es abszolut ertelemben probalja ertekelni, hanem “meri” valamihez. Es ez a valami altalaban az otthoni rendszer.

Persze, értettem az előző példát.
Én már tapasztaltam azt a "kibillenési" esetet is, amikor az illető túlzottan nyitnak, dinamikusnak, túl részletezőnek, fúvósokat nagyon rezesnek találta (rézfúvósok bizony tudnak karcolni élőben is) és ezzel számara kellemetlen hangzásúnak a házi rendszer hangját. Viszont kellemes neki a lágyan, andalítón, egyen laposan (ezt néha meleg hangzásnak nevezik) szóló zene, ehhez szokott hozzá.

[istvan01]

Folyamatosan demozunk, es bizony az “otthonrol hozott hang” az nagyon nagyot nyom a latba. Attol valo barmilyen elteres kibillenti a hallgatot a komfortzonajabol. Ha lagyabb az, ha kemenyebb az. Valami “nagyot” kell mutatni, hogy elkezdjen a hallgato komolyabban erdeklodni, fel akarja fedezni ennek a szamara uj hangzasnak az ertekeit.

Igen, van az a fajta (ritkán előforduló?) komfort zóna billenés, amikor az otthoni rendszerhang jobbnak minősül mint az élő, nem hangosított koncert hang.

[istvan01]

Véleményem szerint az, hogy mely felvétel szól "brutálisan jól" egy adott audiofil rendszeren, jobban függ a "brutálisan jó"-ról alkotott szubjektív elképzelésünktől, mint a rendszertől, amelyen hallgatjuk.

No és számodra mit jelent a "brutálisan jó felvétel"?

Akárhogy kerülgetjük ezt a visszatérő hifis, most "brutális" jellemzőt, ez soha nem lesz egy-egy hallgató szemszögéből /fülszöge kifejezés nincs még :) / igaz és egyértelmű mások számára is. Vagyis amit mi értékelünk zenei és hifis hangzásról (arány a kettő között sem mindenkinél egyforma) az sokban függ a kedvelt zenei műfaj, zenei stílus, előadó és annak játék stílusától, saját hangzás ideáltól és attól a hangtól, hangzástól, amit az otthoni rendszerünknél megszoktunk és elfogadtunk évek alatt, akkor is ha ez kompromisszumos. Amikor értékelünk és véleményezünk hallott zenét más rendszernél, akkor ez lesz a viszonyítási alap és sokaknál referencia.

[Luxor Audio]

Véleményem szerint az, hogy mely felvétel szól "brutálisan jól" egy adott audiofil rendszeren, jobban függ a "brutálisan jó"-ról alkotott szubjektív elképzelésünktől, mint a rendszertől, amelyen hallgatjuk.

No és számodra mit jelent a "brutálisan jó felvétel"?

[istvan01]

Van egy pár ilyen, számomra brutálisan jól szóló felvétel, amit több - tisztességesen összerakott - rendszeren is meghallgattam már (kvázi tesztanyagként hordom magammal sokszor), és bizony a legtöbb helyen szintén brutálisan jól szóltak az egyebekhez képest - értsd: számomra kihozták a maximumot az adott rendszerből. Véleményem szerint az, hogy mely felvétel szól "brutálisan jól" egy adott audiofil rendszeren, jobban függ a "brutálisan jó"-ról alkotott szubjektív elképzelésünktől, mint a rendszertől, amelyen hallgatjuk. Persze azért rendszer és rendszer között természetesen van különbség.

Nem az a jó rendszer ami a brutálisan jó felvételt brutálisan jól közvetíti, hanem az, ami egy átlagos, vagy átlag alatti minőségű felvételből is kihozza a "figyelj rám, neked szól, odafigyelsz végig, rád is gondolt a zeneszerző ...". Ezt a "brutális" rendszerek közül kevés tudja.

Ezzel egyet is értek teljes mértékben, de nem a “jó rendszerekről” szólt (eddig) a thread (és az én megjegyzésem), hanem a “brutálisan jó” felvételekről. Vagyis a másik oldalról közelítve a témát, illetve az ilyen oldalról való megközelítésben rejlő szubjektív faktorról szóltam. Ez a válaszom Soundmania-nak is.

Igen, látom. Jó zene ajánlásoktól hamar átcsapott a thread "brutális", hifis füllel "TESZT" zenékbe, amiktől én a legtöbb esetben frászt kapok. Részben a számomra zenei zenei érdektelenség, részben a hangszerekbe, torokba dugott közelmikrofonoktól, hatás vadász zenei effektektől, csillogóra-dögösre felmaszterezett mesterséges hangzástól. Persze ezekből egy is elég, nem kell mindnek hallatszani, hogy nekem nem, vagyis ezekkel minősíteni önbecsapás.

[Robici]

Ezzel egyet is értek teljes mértékben, de nem a “jó rendszerekről” szólt (eddig) a thread (és az én megjegyzésem), hanem a “brutálisan jó” felvételekről.

Le se tagadhatná a fórum a hifista jellegét. A felvételekről alig néhány hozzászóláson belül sikerült eljutni a rendszerekig.

[SoundMania]

Van egy pár ilyen, számomra brutálisan jól szóló felvétel, amit több - tisztességesen összerakott - rendszeren is meghallgattam már (kvázi tesztanyagként hordom magammal sokszor), és bizony a legtöbb helyen szintén brutálisan jól szóltak az egyebekhez képest - értsd: számomra kihozták a maximumot az adott rendszerből. Véleményem szerint az, hogy mely felvétel szól "brutálisan jól" egy adott audiofil rendszeren, jobban függ a "brutálisan jó"-ról alkotott szubjektív elképzelésünktől, mint a rendszertől, amelyen hallgatjuk. Persze azért rendszer és rendszer között természetesen van különbség.

Nem az a jó rendszer ami a brutálisan jó felvételt brutálisan jól közvetíti, hanem az, ami egy átlagos, vagy átlag alatti minőségű felvételből is kihozza a "figyelj rám, neked szól, odafigyelsz végig, rád is gondolt a zeneszerző ...". Ezt a "brutális" rendszerek közül kevés tudja.

Ezzel egyet is értek teljes mértékben, de nem a “jó rendszerekről” szólt (eddig) a thread (és az én megjegyzésem), hanem a “brutálisan jó” felvételekről. Vagyis a másik oldalról közelítve a témát, illetve az ilyen oldalról való megközelítésben rejlő szubjektív faktorról szóltam. Ez a válaszom Soundmania-nak is.

Szerintem mi is a brutálisan jó felvételéről beszéltünk. Csak nem néhány hanem mondjuk 3500-4000-ről.

[Aszpirin]

Van egy pár ilyen, számomra brutálisan jól szóló felvétel, amit több - tisztességesen összerakott - rendszeren is meghallgattam már (kvázi tesztanyagként hordom magammal sokszor), és bizony a legtöbb helyen szintén brutálisan jól szóltak az egyebekhez képest - értsd: számomra kihozták a maximumot az adott rendszerből. Véleményem szerint az, hogy mely felvétel szól "brutálisan jól" egy adott audiofil rendszeren, jobban függ a "brutálisan jó"-ról alkotott szubjektív elképzelésünktől, mint a rendszertől, amelyen hallgatjuk. Persze azért rendszer és rendszer között természetesen van különbség.

Nem az a jó rendszer ami a brutálisan jó felvételt brutálisan jól közvetíti, hanem az, ami egy átlagos, vagy átlag alatti minőségű felvételből is kihozza a "figyelj rám, neked szól, odafigyelsz végig, rád is gondolt a zeneszerző ...". Ezt a "brutális" rendszerek közül kevés tudja.

Ezzel egyet is értek teljes mértékben, de nem a “jó rendszerekről” szólt (eddig) a thread (és az én megjegyzésem), hanem a “brutálisan jó” felvételekről. Vagyis a másik oldalról közelítve a témát, illetve az ilyen oldalról való megközelítésben rejlő szubjektív faktorról szóltam. Ez a válaszom Soundmania-nak is.

[istvan01]

Van egy pár ilyen, számomra brutálisan jól szóló felvétel, amit több - tisztességesen összerakott - rendszeren is meghallgattam már (kvázi tesztanyagként hordom magammal sokszor), és bizony a legtöbb helyen szintén brutálisan jól szóltak az egyebekhez képest - értsd: számomra kihozták a maximumot az adott rendszerből. Véleményem szerint az, hogy mely felvétel szól "brutálisan jól" egy adott audiofil rendszeren, jobban függ a "brutálisan jó"-ról alkotott szubjektív elképzelésünktől, mint a rendszertől, amelyen hallgatjuk. Persze azért rendszer és rendszer között természetesen van különbség.

Nem az a jó rendszer ami a brutálisan jó felvételt brutálisan jól közvetíti, hanem az, ami egy átlagos, vagy átlag alatti minőségű felvételből is kihozza a "figyelj rám, neked szól, odafigyelsz végig, rád is gondolt a zeneszerző ...". Ezt a "brutális" rendszerek közül kevés tudja.

[SoundMania]

azt pedig szerintem tenyleg sokan tudjuk, hogy 1-1 igen jo felvetellel brutalisan jol tud szolni a cucc - ezért érzem létjogosultságát a kiemelkedö felvételek (hordozó pontos megadásával) topic-jának

És azt is tudjuk, hogy 1-1 ilyen brutálisan jól hangzó felvétel, amivel a rendszer jól szól, még nem biztos, hogy másik rendszeren is úgy fog szólni. És nem a rendszer és a másmilyen helyiség hibái/hiányosságai miatt!

Van egy pár ilyen, számomra brutálisan jól szóló felvétel, amit több - tisztességesen összerakott - rendszeren is meghallgattam már (kvázi tesztanyagként hordom magammal sokszor), és bizony a legtöbb helyen szintén brutálisan jól szóltak az egyebekhez képest - értsd: számomra kihozták a maximumot az adott rendszerből. Véleményem szerint az, hogy mely felvétel szól "brutálisan jól" egy adott audiofil rendszeren, jobban függ a "brutálisan jó"-ról alkotott szubjektív elképzelésünktől, mint a rendszertől, amelyen hallgatjuk. Persze azért rendszer és rendszer között természetesen van különbség.

Igen, van ez a megközelítés. És van amikor a rendszer képes kihozni a maximumot a lemezből olyan módon, hogy jó hallgatni.

[Aszpirin]

azt pedig szerintem tenyleg sokan tudjuk, hogy 1-1 igen jo felvetellel brutalisan jol tud szolni a cucc - ezért érzem létjogosultságát a kiemelkedö felvételek (hordozó pontos megadásával) topic-jának

És azt is tudjuk, hogy 1-1 ilyen brutálisan jól hangzó felvétel, amivel a rendszer jól szól, még nem biztos, hogy másik rendszeren is úgy fog szólni. És nem a rendszer és a másmilyen helyiség hibái/hiányosságai miatt!

Van egy pár ilyen, számomra brutálisan jól szóló felvétel, amit több - tisztességesen összerakott - rendszeren is meghallgattam már (kvázi tesztanyagként hordom magammal sokszor), és bizony a legtöbb helyen szintén brutálisan jól szóltak az egyebekhez képest - értsd: számomra kihozták a maximumot az adott rendszerből. Véleményem szerint az, hogy mely felvétel szól "brutálisan jól" egy adott audiofil rendszeren, jobban függ a "brutálisan jó"-ról alkotott szubjektív elképzelésünktől, mint a rendszertől, amelyen hallgatjuk. Persze azért rendszer és rendszer között természetesen van különbség.

[-CB-]

Azért van ennek a "jó" hangzásnak némi korrelációja is. Gondolok itt arra, hogy azért egy 60 éves stúdió hardvernél a mostaniak nem kicsit lehetnek jobbak. De a zenei elvárások, hangzásvilág is egészen más volt. Nyilván egy klasszikus az klasszikus, azt úgy játsszák ahogy le van írva.

[SoundMania]

Erre nem vennék mérget, akkoriban még a Decca Tree-t részesítették előnyben, a közelmikrofonozás kicsit később a Phase4-gyel jött náluk divatba. De lehet, hogy tévedek!

Igazad van akkoriban a Decca Tree ment a felvételeknél. Azt pedig valóban nem tudom hogy pontosan hogy készült ez a felvétel. A füzet nem egyértelmű a mikrofonok felsorolásában, bár 15 csatornás keverőt írnak. Hangzásra mindenesetre sokkal direktebb mint a másik.
Én egyébként ha már választani kell, az 50-es 60-as évekből sokkal inkább a DECCA felvételeit tartom nagyobb becsben mint a hifista körökben ajnározott egy-kétmikrofonos Mercury lemezeket. Sokkal jobb és szélesebb repertoárt vettek fel és a legjobb művészeket engedhették meg maguknak. Hangminőségben pedig abból a korból egyértelműen a csúcs. (Illetve az EMI-nak is vannak egészen rendkívüli felvételei de náluk azért nagyobb a szórás.) Ettől nem azt mondom hogy más nem jó, de komolyzenében a DECCA azért nagyon a csúcson van.

és ne feledkezzünk meg az RCA és a Living Stereo lemezekről sem, vagy a Harmonia Mundikról, de még a Melodya-król és Supraphon , vagy a magyar Qualiton és Hungaroton felvételekről sem és még lehetne sorolni. Mindegyik tud nagyon jól szólni. Szerintem akkor mondjunk egy lemezről véleményt, ha már "kikapartuk" belőle az összes benne levő információt.

[SoundMania]

azt pedig szerintem tenyleg sokan tudjuk, hogy 1-1 igen jo felvetellel brutalisan jol tud szolni a cucc - ezért érzem létjogosultságát a kiemelkedö felvételek (hordozó pontos megadásával) topic-jának

És azt is tudjuk, hogy 1-1 ilyen brutálisan jól hangzó felvétel, amivel a rendszer jól szól, még nem biztos, hogy másik rendszeren is úgy fog szólni. És nem a rendszer és a másmilyen helyiség hibái/hiányosságai miatt!

[avl2]

...Én mindkét felvételt nagyon szeretem, de természetesen eléggé eltérő filozófia szerint készültek, barátom szerint viszont a Beethoven nyitány egy rosszabb felvétel volt. Szerintem mindkettő kiváló a maga nemében csak mások (lehet persze hogy túl nagy volt a kontraszt egymás uán). De ez a tapasztalat azt mutatta meg, hogy a "jó" felvételről is igencsak megoszlanak a vélemények. ....

Sajnos úgy látom igazad van.

Azért sajnos, mert akkor ebben is nehéz zöld ágra vergödni, ajánlás segít, de puding próbája az evés. ...úgy látszik mindenben benne van az egyéni ízlés (...jó, nem is csodálkozom, szubjektív dolog a tetszés)

[Robici]

Erre nem vennék mérget, akkoriban még a Decca Tree-t részesítették előnyben, a közelmikrofonozás kicsit később a Phase4-gyel jött náluk divatba. De lehet, hogy tévedek!

Igazad van akkoriban a Decca Tree ment a felvételeknél. Azt pedig valóban nem tudom hogy pontosan hogy készült ez a felvétel. A füzet nem egyértelmű a mikrofonok felsorolásában, bár 15 csatornás keverőt írnak. Hangzásra mindenesetre sokkal direktebb mint a másik.
Én egyébként ha már választani kell, az 50-es 60-as évekből sokkal inkább a DECCA felvételeit tartom nagyobb becsben mint a hifista körökben ajnározott egy-kétmikrofonos Mercury lemezeket. Sokkal jobb és szélesebb repertoárt vettek fel és a legjobb művészeket engedhették meg maguknak. Hangminőségben pedig abból a korból egyértelműen a csúcs. (Illetve az EMI-nak is vannak egészen rendkívüli felvételei de náluk azért nagyobb a szórás.) Ettől nem azt mondom hogy más nem jó, de komolyzenében a DECCA azért nagyon a csúcson van.

[juliush]

... DECCA 1961-es felvételéről (Ansermet/L'Orchestre de la Suisse Romande; DECCA Legends CD). Ez egy közelmikrofonozott...felvétel...

Erre nem vennék mérget, akkoriban még a Decca Tree-t részesítették előnyben, a közelmikrofonozás kicsit később a Phase4-gyel jött náluk divatba. De lehet, hogy tévedek!