Általában a hifiről

[Tctronic]

A mi nappalinkban csak egy Dali kép jutott. Szent Antal megkísértése. (Reprodukció By Darvas. Kollégám.) Jobb mint az eredeti. És ha jól emlékszem nagyobb is sokkal.

01antal.jpg (52.21 KiB) Megtekintve 1324 alkalommal

[Aszpirin]

Ne bántsuk már Moholyt! Én is ugyanabban a kis faluban, Bácsborsódon születtem, ahol ő.

Ma ezeket az "alkotásokat" nem az esztétikai élményük miatt veszik, hanem szigorúan befektetési szándékkal.
Ember nem lenne, aki akár a budijába is kitenné ezeket.

Ebben biztosan tévedsz, mert én “ismerek” egy embert, aki a nappalija falára is kitenné a Cables által “beidézett” Moholy-művet (nemcsak eredetiben , jóminőségű repró formájában is). A gyengébbek kedvéért: rólam van szó. Valahogy vonzanak a minimalista absztraktok, és ezt speciel esztétikusnak is találom. Ennyi, nem próbálok belemesélni semmit.

[bitrograde]

Azt a... mennyi esztéta.

[Indy]

Valójában ennél személyesebb élmény ihlette! A nagy kolerajárvány utolsó évében Spanyolországban töltötte a Művész a szabadságát, mikor az egyik hajnali órában, napfelkelte idején kapott Indiából egy telefonhívást, melyben az épp ott szolgáló kedves barátjának karanténban bekövekezett haláláról értesítették. A modern telekommunikációt szimbólizáló telefonpóznák és a múltban gyökerező keresztény hit jelképe közös szimbólumban válnak hidakká, melyek távoli korokat és helyeket kötnek össze éppúgy, mint testeket fizikailag és lelkeket szellemileg.

Nagyon klassz "megfejtés".

Erre is van valamid?

https://telex.hu/kult/2020/10/18/sosem- ... -mint-most

[menyus2]

A kerdes az ha en ot perc alatt osszedobok valimit,es utana harom napig gondolkodom hogy megtoltsem tartalommal(ideologia)vajon eszre veszed e a kulombseget.?

[juliush]

Valójában ennél személyesebb élmény ihlette! A nagy kolerajárvány utolsó évében Spanyolországban töltötte a Művész a szabadságát, mikor az egyik hajnali órában, napfelkelte idején kapott Indiából egy telefonhívást, melyben az épp ott szolgáló kedves barátjának karanténban bekövekezett haláláról értesítették. A modern telekommunikációt szimbólizáló telefonpóznák és a múltban gyökerező keresztény hit jelképe közös szimbólumban válnak hidakká, melyek távoli korokat és helyeket kötnek össze éppúgy, mint testeket fizikailag és lelkeket szellemileg.

[LIMAR]

Szóval javaslom, inkább a magad nevében nyilatkozz!

Lehet, hogy nem kellene a művészetről beszélgetnünk.

Én mindig a magam nevében nyilatkozom.

Ha számodra ez a művészet, akkor tényleg nem.
És nem szívesen beszélgetnék veled Sárosdi Lilla kétkezes performanszáról sem a Trafóban Shilling Árpád Krétakör - Lúzer rendezésében. Pedig szerinte "semmi baj, ez a színészet" 2 perc 50 sectől. Mondjuk az egésztől kifordul a belem is. De hát, ez a művészet manapság bizonyos körökben.
https://www.youtube.com/watch?v=upQdBlz ... e=emb_logo

[wittao]

Gondolom volt akit szíven ütött a kép, mert úgy érezte ez tényleg a valóság.

A mai művészinek kikiáltott alkotások zöme egy eltorzult világ hű tükre.

Vegyük ezt a Moholy-Nagy képet! Technikailag zérónak tűnik, de könnyen meglehet, ha a keletkezésének korszakába (1923) helyezed, annak kontextusában a Művész által érzékelt valóság végletekig redukált, absztrakt esszenciáját fedezheted fel a választott formák, színek szimbólizmusába, vagy épp az üres és telt terek arányába kódolva. Épp csak lehet, hogy az üzenet megértéséhez egy intellektuális utazás, nyomozás, a korszak, az életmű és számos egyéb tényező megismerése és megértése vezet el és nem rágják szádba.

Bizony, ezen a képen jelentős tudásanyag van megjelenítve. Az egyenlő szárú kereszt (köroszt) a világegyetem harmóniáját, egyensúlyát vagy akár magát Jézust is szimbolizálja. A fehér mező az adott párhuzamos univerzumokat jelenti. Az elválasztó függőleges fekete sáv az univerzumokat elválasztó "nem tér-nem idő" réteget mutatja. Jelen esetben a nihilt ábrázolja. Az alsó keresztnél az egyensúly felborul. A vízszintes vonal a kereszten lefelé mozdul, tehát az anyagi sík felé tolódik. Balra is csúszik a "nihil" irányába. Valahol ezen az úton halad az emberi civilizáció.

Kereszt??? Azt hittem valami csovezetek... el is kezdtem gepelni, hogy a golyos csapot nem igy jeloljuk

[mike-rame]

Gondolom volt akit szíven ütött a kép, mert úgy érezte ez tényleg a valóság.

A mai művészinek kikiáltott alkotások zöme egy eltorzult világ hű tükre.

Vegyük ezt a Moholy-Nagy képet! Technikailag zérónak tűnik, de könnyen meglehet, ha a keletkezésének korszakába (1923) helyezed, annak kontextusában a Művész által érzékelt valóság végletekig redukált, absztrakt esszenciáját fedezheted fel a választott formák, színek szimbólizmusába, vagy épp az üres és telt terek arányába kódolva. Épp csak lehet, hogy az üzenet megértéséhez egy intellektuális utazás, nyomozás, a korszak, az életmű és számos egyéb tényező megismerése és megértése vezet el és nem rágják szádba.

Bizony, ezen a képen jelentős tudásanyag van megjelenítve. Az egyenlő szárú kereszt (köroszt) a világegyetem harmóniáját, egyensúlyát vagy akár magát Jézust is szimbolizálja. A fehér mező az adott párhuzamos univerzumokat jelenti. Az elválasztó függőleges fekete sáv az univerzumokat elválasztó "nem tér-nem idő" réteget mutatja. Jelen esetben a nihilt ábrázolja. Az alsó keresztnél az egyensúly felborul. A vízszintes vonal a kereszten lefelé mozdul, tehát az anyagi sík felé tolódik. Balra is csúszik a "nihil" irányába. Valahol ezen az úton halad az emberi civilizáció.

[juliush]

"...Cervantes és Ménard szövege szóról szóra azonos, csakhogy az utóbbi mérhetetlenül gazdagabb. (Kétértelműbb, mondhatják ócsárlói; de a kétértelműség: gazdagság.)
Revelációt jelent összevetni Ménard Don Quijoté-ját a Cervantesével. Az utóbbi azt írta például (Don Quijote, első rész, kilencedik fejezet):
...az igazság, melynek anyja a történelem, az idő versenytársa, a cselekedetek letéteményese, a múlt tanúja, a jelen intő példája, a jövendő hírnöke.
Tizenhetedik századi megfogalmazásban, Cervantes, a "laikus lángelme" megfogalmazásában ez a felsorolás pusztán csak a történelem retorikus magasztalása. Ménard viszont ezt írja:
...az igazság, melynek anyja a történelem, az idő versenytársa, a cselekedetek letéteményese, a múlt tanúja, a jelen intő példája, a jövendő hírnöke.
A történelem: az igazság anyja; az eszme meghökkentő. Ménard, William James kortársa, nem mint a valóság megismerését, hanem mint forrását határozza meg a történelmet. Számára nem az a történelmi igazság, ami megtörtént, hanem az, amiről azt tartjuk, hogy megtörtént. A záró kitételek - a jelen intő példája, a jövendő hírnöke - szemérmetlenül pragmatikusak.
Éles ellentét van a két stílus között is. Ménard archaizáló - végső soron idegenszerű - stílusa némiképpen mesterkélt. Nem így elődjéé, aki fesztelenül használja kora spanyol köznyelvét..."
(Jorge Louis Borges: Pierre Ménard, a Don Quijote szerzője)
Bocsi az OFF-ért!

[fapaci]

Nincs nála ismertebb magyar művész a világon. 125 éve született Moholy-Nagy László

Ez így enyhén szólva sem igaz. Ha csak a fotógráfiánál maradunk, szerintem Robert Capa (született Friedman Endre) "kicsit" ismertebb. Ha más művészeti ágakat is beveszünk, a lista igen hosszú lesz.

Ember nem lenne, aki akár a budijába is kitenné ezeket.

Ez így enyhén szólva sem igaz. Számos fotós barátom a fél karját adná, hogy "ezeket" kitehesse a nappalijában. Némelyiknek sikerült is. Szóval javaslom, inkább a magad nevében nyilatkozz!

Lehet, hogy nem kellene a művészetről beszélgetnünk.

[istvan01]

Ma ezeket az "alkotásokat" nem az esztétikai élményük miatt veszik, hanem szigorúan befektetési szándékkal.
Ember nem lenne, aki akár a budijába is kitenné ezeket.
A mai művészinek kikiáltott alkotások zöme egy eltorzult világ hű tükre.
Ma bárkiből lehet "festőművészt" csinálni. Nincs szükség hozzá fejlett technikai tudásra, térlátásra. Magad elé raksz egy táblát, ráfröcskölöd a festéket, szétmaszatolod és kész a "művészi" alkotás. Ha három hasonlatos "képet" készítesz, akkor már egyéniség vagy és tárlatot rendeznek, ahol a galéria tulajdonosa horror áron kínálja az egyedi műremekeket. Majd hirtelen megveszik őket, pihentetik egy kicsit, majd dupla áron újra eladják egy szerencsétlennek, aki azt hiszi, hogy micsoda értéket vett. Bevett szokása ez a galériáknak, hogy saját embereik "veszik" horror árakon az amúgy eladhatatlan szemetet, majd újra piacra dobják. Így lehet felverni az árait a zéró értékű "alkotásoknak".

Hogy mennyire nem ugyanabban a világban élünk (és hozzáteszem, mennyire nem szeretnék a tiédben élni)!
A képzőművészetben a technika elsajátítása csak eszköz, az igazán nagy művészt sohasem a technikai tudása különbözteti meg, hanem hogy azt mennyire tudja az önkifejezés, illetve a világról alkotott kép kifejezésének a szolgálatába állítani! Vegyük ezt a Moholy-Nagy képet! Technikailag zérónak tűnik, de könnyen meglehet, ha a keletkezésének korszakába (1923) helyezed, annak kontextusában a Művész által érzékelt valóság végletekig redukált, absztrakt esszenciáját fedezheted fel a választott formák, színek szimbólizmusába, vagy épp az üres és telt terek arányába kódolva. Épp csak lehet, hogy az üzenet megértéséhez egy intellektuális utazás, nyomozás, a korszak, az életmű és számos egyéb tényező megismerése és megértése vezet el és nem rágják szádba.
A piaci ár az egy teljesen más kérdés, a befektetők által az értéktartásba illetve növelésébe vetett bizalom anyagi mainfesztálódása és mint ilyen könnyen elrugaszkodhat a művészi értéktől.

Ha egy mű önmagában nem tudja "eladni", jó, legyen inkább, nem képes különös érdeklődést kiváltani, csak akkor ha bele magyarázzuk a sorsválasztó nehéz történetét, akkor attól, nekem, még nem lesz magasztos. Leszámítva az árveréssel feldúsított műkincs üzletelést (keveredve maffia módszerekkel, fekete piaccal) én ennek a Moholy-i képnek 500Ft-os repróját nem biztos hogy kiraknám a szobám falára.

[juliush]

Ma ezeket az "alkotásokat" nem az esztétikai élményük miatt veszik, hanem szigorúan befektetési szándékkal.
Ember nem lenne, aki akár a budijába is kitenné ezeket.
A mai művészinek kikiáltott alkotások zöme egy eltorzult világ hű tükre.
Ma bárkiből lehet "festőművészt" csinálni. Nincs szükség hozzá fejlett technikai tudásra, térlátásra. Magad elé raksz egy táblát, ráfröcskölöd a festéket, szétmaszatolod és kész a "művészi" alkotás. Ha három hasonlatos "képet" készítesz, akkor már egyéniség vagy és tárlatot rendeznek, ahol a galéria tulajdonosa horror áron kínálja az egyedi műremekeket. Majd hirtelen megveszik őket, pihentetik egy kicsit, majd dupla áron újra eladják egy szerencsétlennek, aki azt hiszi, hogy micsoda értéket vett. Bevett szokása ez a galériáknak, hogy saját embereik "veszik" horror árakon az amúgy eladhatatlan szemetet, majd újra piacra dobják. Így lehet felverni az árait a zéró értékű "alkotásoknak".

Hogy mennyire nem ugyanabban a világban élünk (és hozzáteszem, mennyire nem szeretnék a tiédben élni)!
A képzőművészetben a technika elsajátítása csak eszköz, az igazán nagy művészt sohasem a technikai tudása különbözteti meg, hanem hogy azt mennyire tudja az önkifejezés, illetve a világról alkotott kép kifejezésének a szolgálatába állítani! Vegyük ezt a Moholy-Nagy képet! Technikailag zérónak tűnik, de könnyen meglehet, ha a keletkezésének korszakába (1923) helyezed, annak kontextusában a Művész által érzékelt valóság végletekig redukált, absztrakt esszenciáját fedezheted fel a választott formák, színek szimbólizmusába, vagy épp az üres és telt terek arányába kódolva. Épp csak lehet, hogy az üzenet megértéséhez egy intellektuális utazás, nyomozás, a korszak, az életmű és számos egyéb tényező megismerése és megértése vezet el és nem rágják szádba.
A piaci ár az egy teljesen más kérdés, a befektetők által az értéktartásba illetve növelésébe vetett bizalom anyagi mainfesztálódása és mint ilyen könnyen elrugaszkodhat a művészi értéktől.

[istvan01]

Ki beszélt művészetről?
Egy hangzó esemény rögzítéséről, reprodukálásáról volt szó. Számomra ez fényévekre van a művészettől.
A művészetet hagyjuk a zeneszerzőkre, előadókra.

Én. A zenei kiadványok [...] művészeti produktumok [...]

Igen, szerintem is itt van a lényeg. És ha mind a zenészek mint a felvételt készítő szakemberek így gondolják akkor valószínűleg kiemelkedően szép felvétel születik.

Ezt te komolyan? Elég ha a kitalálók, bocsi, alkotók úgy gondolják, ők kiemelkedőt? Ezt soha nem az ő dolguk eldönteni. A közönség, fogyasztók, piac, még ha a piac erősen torzított is, ők ítélnek.

[Robici]

Ki beszélt művészetről?
Egy hangzó esemény rögzítéséről, reprodukálásáról volt szó. Számomra ez fényévekre van a művészettől.
A művészetet hagyjuk a zeneszerzőkre, előadókra.

Én. A zenei kiadványok [...] művészeti produktumok [...]

Igen, szerintem is itt van a lényeg. És ha mind a zenészek mint a felvételt készítő szakemberek így gondolják akkor valószínűleg kiemelkedően szép felvétel születik.

[fapaci]

Ki beszélt művészetről?
Egy hangzó esemény rögzítéséről, reprodukálásáról volt szó. Számomra ez fényévekre van a művészettől.
A művészetet hagyjuk a zeneszerzőkre, előadókra.

Én. A zenei kiadványok számomra művészeti produktumok, ezért hoztam a párhuzamokat.

[LIMAR]

Nincs nála ismertebb magyar művész a világon. 125 éve született Moholy-Nagy László
A Bácsborsódon Weisz László néven született fotóművész festett is. Az alábbi Telefonkép című festménye 6,087 millió dollárért cserélt gazdát és került a New York-i MoMA tulajdonába.

Ne bántsuk már Moholyt! Én is ugyanabban a kis faluban, Bácsborsódon születtem, ahol ő.

Ma ezeket az "alkotásokat" nem az esztétikai élményük miatt veszik, hanem szigorúan befektetési szándékkal.
Ember nem lenne, aki akár a budijába is kitenné ezeket.

A mai művészinek kikiáltott alkotások zöme egy eltorzult világ hű tükre.
Ma bárkiből lehet "festőművészt" csinálni. Nincs szükség hozzá fejlett technikai tudásra, térlátásra. Magad elé raksz egy táblát, ráfröcskölöd a festéket, szétmaszatolod és kész a "művészi" alkotás. Ha három hasonlatos "képet" készítesz, akkor már egyéniség vagy és tárlatot rendeznek, ahol a galéria tulajdonosa horror áron kínálja az egyedi műremekeket. Majd hirtelen megveszik őket, pihentetik egy kicsit, majd dupla áron újra eladják egy szerencsétlennek, aki azt hiszi, hogy micsoda értéket vett. Bevett szokása ez a galériáknak, hogy saját embereik "veszik" horror árakon az amúgy eladhatatlan szemetet, majd újra piacra dobják. Így lehet felverni az árait a zéró értékű "alkotásoknak".

[Robici]

Pont azért hoztam ezt a példát, mert a mai elvárások szerint ez elfogadhatatlan lenne egy felvételen. Nem ettől lesz jobb egy felvétel.

Akkor is elfogadhatatlan volt. Csak úgy gondolták hogy a felvétel alapzaja miatt úgyse fog feltűnni a hallgatónak.

Nem tudnak elvonatkoztatni ezektől. Ők ezért sem járnak koncertekre, mert ott a szomszéd szuszog, netán köhög, kifújja az orrát, zörög.... A CD-ről sokkal jobb minden - szerintük. És pláne otthon a rendszerükön. Pedig egy élő zenei élményhez ezek is hozzátartoznak, csak sokan nem tudnak elvonatkoztatni ezektől. (a neszeket hajhászók egy másik történet)

Nem tudom eldönteni hogy te ezeket komolyan is gondolod vagy csak szándékosan trollkodsz.

A kevés mikrofonos felvételek spektrálisan sokkal közelebb állnak ahhoz, amit az ember az adott helyen a saját fülével hallott volna (vagy egy akusztikus koncerten hall).

Honnan? A karmester feje fölött függve 3 méterrel?

Teljesen más egy hangszer hangja 10 m-ről, mint 10 cm-ről.

És? A hegedűs is 10 centiről hallja ott élőben, akkor az mégse jó? Nem azt akarod hallani amit a hegedűs hall élőben? Fújjj, hifista!!!

Mi a felvételek 99%-ában olyan hangokat hallgatunk a mai felvételeinken, amit a valóságban esélyünk sincs hallani. Viszont pont ez a cél. Ahogy video technikában is.

Mondom én hogy vannak akik nem zenét hallgatnak hanem hangokat. :-)

Kit érdekelne egy olyan TV, amin azt látjuk, mint ha kinéznénk az ablakon.

Hát ez igaz, minek venne bárki TV-t ha kinézhet az ablakon is? :-)

Álomvilágot kell teremteni a nézőnek és a hallgatónak. A valóság ma senkit sem érdekel.

Ez tényleg igaz, a busz zaja, a szuszogás, köhögés, zörgés tényleg kevés embert hoz lázba. :-)

[LIMAR]

A valóság ma senkit sem érdekel.

Melyik művészeti ágban elvárás a "valóság" hűséges közvetítése? Ezen elég gyorsan túllendült az irodalom, festészet, szobrászat, de még a fotózás is. Miért pont a zenétől várjuk el?

Ki beszélt művészetről?
Egy hangzó esemény rögzítéséről, reprodukálásáról volt szó. Számomra ez fényévekre van a művészettől.
A művészetet hagyjuk a zeneszerzőkre, előadókra.

[fapaci]

Igazából a borzalmas ego itt a baj...

Szerintem tökéletesen látod a házistúdiók problematikáját. Most csak az egoval kapcsolatos (fél)mondatodat emeltem ki, mert szerintem pontosan ez a mai világ legfőbb baja a stúdiókkal, hifistákkal, magán- és közélettel együtt.

[asebestyen]

Az apró házi stúdiók elterjedése alaposan átrendezte a szakma belső erőviszonyait és sokaknak okozott elviselhetetlen károkat, de ez egy megállíthatatlan folyamat. Sok szempontból kritizálható, de arra biztosan jó, hogy megmutassa, az alkotók számára mi fontos és mi lényegtelen. Úgy tűnik, a maximális hangminőség az utóbbi kosárban van a legtöbbeknél és a sikerlistákat látva úgy tűnik, a közönségnek sem ez a legfontosabb, tehát találkozik a kínálat és a kereslet. Másként nem is működhetne a zenei ipar.

Az apró házi stúdiók is jók lehetnek bizonyos munkafázisokhoz, adott esetben még jobbak is egy nagy stúdiónál, hisz kvázi otthoni környezetben tud dolgozni benne az illető. Míg ennek ismerjük a határait, ezeket betartva mennek a dolgok, szerintem nincs gond. A gond ott indul, mikor valaki azt hsizi, hogy ő majd otthon is fel tudja azt úgy venni, össze tudja keverni és le tudja úgy masterelni, vagy ne adj isten jobban, mint egy nagy stúdióban az ott dolgozó, már ezer ilyen munkán túllévő szakember. Igazából a borzalmas ego itt a baj, ami ha kontroll nélkül elszabadul... Ezekből iszonyat ízléstelen dolgok bírnak születni, ahol nem feltétlen a hangminőség csak az, ami nagyon gáz, sőt! Tény, hogy van 1-1 olyan ember vagy produkció, ahol ez jól működik, de elenyésző számban. Bár sokan azt hiszik, hogy így nagyobb a művészi szabadság, hogy mindent önmaguk csinálnak és úgymond nincs főnökük, a valóságban ez sokkal inkább borzalmas korláta a művészi szabadságnak. Technikai és emberi oldalról is. És nem elsődlegesen a hifista szemléletű hangminőség a legnagyobb gond ezzel.

[juliush]

A "Komolyzenei ajánlóba" feltettem, abszolút friss élmény egy a 80-as évek végén felvett CD-ről. Az előadás minőségét nem is méltatva, pusztán technikailag szemlélve egy térben gyönyörűen elém helyezett zenekar illúzióját adja, a hangszerek hangszínét hűen tolmácsolva, épp megfelelő testességgel, hogy érezzem a teret is, amiben felvették! Tudom, mert volt szerencsém őket hallani a Zeneakadémián élőben is. Mint ahogy az elmúlt több mint három évtizedben szó szerint többszáz alkalommal élőben, különböző helyszíneken egyéb együtteseket is!

cover.jpg (49.51 KiB) Megtekintve 564 alkalommal

Hogy egy másik példát is hozzak a "ma-minden-szar-bezzeg-a-régiek" témakörben, Bill Evans nagy klasszikus Village Vanguard-béli koncertjének APO DSD64 változata után (melynél nem hiszem, hogy többet ki lehetett hozni az eredeti mesterszalagokból) a Brad Mehldau Trio ugyanolyan felállásban pár évtizeddel később ugyanott felvett élő koncertje ismét csak szimpla CD-ről egyszerűen köröket ver a régi bálványra. Nem tudom elhinni, hogy aki tényleg hallott már zongorát, nagybőgőt és dobszettet élőben, máshogy hallaná!

evans+mehldau.jpg (62.11 KiB) Megtekintve 564 alkalommal

[istvan01]

Érdekes téma ez a valóság, meg annak ábrázolása.

Nemrég olvastam egy cikket az Artportálon:

Nincs nála ismertebb magyar művész a világon. 125 éve született Moholy-Nagy László

A Bácsborsódon Weisz László néven született fotóművész festett is. Az alábbi Telefonkép című festménye 6,087 millió dollárért cserélt gazdát és került a New York-i MoMA tulajdonába.
Gondolom volt akit szíven ütött a kép, mert úgy érezte ez tényleg a valóság.

Még az a szerencse, a zeneirodalomban, manapság már inkább zeneiparnak nevezett területen a hangzó anyagra nem működik ez az egyedi darabok kereskedők, műkincsárverők általi árfelhajtó befektetői üzletelése. Mert "A zene mindenkié" /Kodály/
A zene területén a sokszorosítás, egy-az-egyben másolat nem minősül hamisítványnak (általában).

[fapaci]

Ez nem művészet ági tendencia csupán. A művit, műanyagot, valóság gyenge másolatát könnyebb gyártani, könnyebb eladni a világcsúcsra fejlődött marketingtechnikával. Onnantól a népek szeretni és vágyni fognak rá, mert ez a fogyasztói társadalom motorja.

A valóság mesterséges másolása valóban rémesen gagyi tud lenni, de szerintem a zeneiparban nem ez a jellemző, maximum a költséghatékony mulatós szinti műfajban, ahol a zenekart gépekkel helyettesítik. Általában nem a másolás és a becsapás a fő hajtóerő sem a zenészeknél, sem a zeneszerzőknél, sem a technikai stábnál, amikor szintetikus eszközöket, effekteket, módszereket alkalmaznak. Talán egy kivétel van, a térhatás, amit valóban sokszor mesterségesen állítanak elő, mivel általában nincs lehetőség az elképzeléseknek megfelelő, valós térben rögzíteni az anyagot. Emiatt lehet prüszkölni, némileg jogosan, de ez egy tisztán pénzügyi probléma, nem elvi kérdés. Az amúgy sem olcsó zenei kiadványok még drágábbak lennének, ha mindet ideális körülmények között készítenék.

Az apró házi stúdiók elterjedése alaposan átrendezte a szakma belső erőviszonyait és sokaknak okozott elviselhetetlen károkat, de ez egy megállíthatatlan folyamat. Sok szempontból kritizálható, de arra biztosan jó, hogy megmutassa, az alkotók számára mi fontos és mi lényegtelen. Úgy tűnik, a maximális hangminőség az utóbbi kosárban van a legtöbbeknél és a sikerlistákat látva úgy tűnik, a közönségnek sem ez a legfontosabb, tehát találkozik a kínálat és a kereslet. Másként nem is működhetne a zenei ipar.

[cables]

Érdekes téma ez a valóság, meg annak ábrázolása.

Nemrég olvastam egy cikket az Artportálon:

Nincs nála ismertebb magyar művész a világon. 125 éve született Moholy-Nagy László

A Bácsborsódon Weisz László néven született fotóművész festett is. Az alábbi Telefonkép című festménye 6,087 millió dollárért cserélt gazdát és került a New York-i MoMA tulajdonába.

Moholy.jpg (24.83 KiB) Megtekintve 594 alkalommal

Gondolom volt akit szíven ütött a kép, mert úgy érezte ez tényleg a valóság.