én is biztos vagyok benne, csak föl szerettem volna hívni a figyelmet a (helyes) szóhasználatra

én is biztos vagyok benne, csak föl szerettem volna hívni a figyelmet a (helyes) szóhasználatra
szerintem ez tipikus esete annak, hogy a szavakat másképp használjuk/játok; nem szuper szabatos a megfogalmazás; igy félreérthetö.
tenyleg off, de erdekes; nem az en vilagom, decables írta: ↑2020.10.20., kedd 08:48....restaurátor a Szépművészetiben elvittem a képet, megnézték festő restaurátorok és az mondták valódi Kádár
....festmény laborról, ahol műszerekkel vizsgálják a képek eredetiségét. Elvittem, vagy két órát vizsgálták, festéket, vásznat még a keretet is, azt mondta a szakember, hogy szerinte eredeti, az 100%, hogy abból a korból van
...elküldtem a fotóját a legnagyobb Kádár Béla szakértőnek, talán Virág Judit a neve, ő vissza írta, hogy egy szép másolat, de semmi köze Kádárhoz....
Igen a virit én sem értem, olyan snassz audiózni ezen a portálon :)
Itt? Virikém itt most festményekről van szó a kutyafáját már! Inkább egy audiós topikban trollkodj ilyenekkel
... vagy negatívat, ahogy a napokban megcsodálhattuk. Valamilyen töltet biztosan van.
Alighanem egyről beszélünk. Nem volt szándékom azt sejttetni, hogy szerinted a folyamatban közreműködők feltétlen igénylik a titulust. Csak arra utaltam, hogy a "művészi" kifejezéshez sokan automatikusan pozitív töltetet társítanak. Ez amúgy is csak egy modern kori konstrukció, afféle gesztus a zenészek, színészek, festők, táncosok, stb felé, éreztetve a megnövekedett megbecsülést.fapaci írta: ↑2020.10.19., hétf. 00:45
Mielőtt ismét rosszul vonul be a történelembe... Az eredeti felvetés az volt részemről, hogy a zenei kiadványok művészeti termékek. Ezek megszületéséhez számos közreműködőre szükség van, akiket - néhány nárcisztikus lélek kivételével - totálisan hidegen hagy mindenféle fennkölt maszlag, művész címke. Ilyesmit felesleges emberekre biggyeszteni, sokkal inkább műveken van a helye.
Mielőtt ismét rosszul vonul be a történelembe... Az eredeti felvetés az volt részemről, hogy a zenei kiadványok művészeti termékek. Ezek megszületéséhez számos közreműködőre szükség van, akiket - néhány nárcisztikus lélek kivételével - totálisan hidegen hagy mindenféle fennkölt maszlag, művész címke. Ilyesmit felesleges emberekre biggyeszteni, sokkal inkább műveken van a helye.
Semmit sem számít ez a művészet címke. Ha valami már nem must, hanem bor, attól nem lépett magasabb szintre; lehet pocsék, középszer, kitűnő. Akár még "csak" must, akár "már" bor.
És ha valaha az volt, elveszítettük-e valamikor útközben!
Nyilvánvalóan az lenne az ideális, ha fordítva lenne, de a lényeg az, hogy az alkotó nyilatkozzon arról, mi van a képen. :)
Szerencsére nem neked és nem nekem kell eldöntenünk, mi a művészet, már ha egyáltalán ezt bárkinek is el kell döntenie. Nekem nagyjából tökmindegy, minek hívjuk.
A szigorúan szögletes és szimmetrikus geometriai formába torzított narancs a technológiát modern vallásként tisztelő társadalom allegóriája. Kirajzolódó szembenálló kettős piramis jellege egyszerre utal erre a vallási jellegre, a társadalomban betöltött uralkodó szerepére, de a természettől való eltávolodásra is olyan eljárások által, mint a génmódosított növények, melyeknek megítélése önmagában is megosztó téma, nem ismerve (ami többnyire megegyezik azzal, hogy félve) ezek élettani hatásait a komplex organizmusokban, ugyanakkor nem tagadhatva lehetséges áldásos szerepüket az exponenciálisan bővülő emberiség közelgő élelmiszer-ellátási problémáinak megoldásában.