youtu.be/Ga6a2qSMtjc
De azért sokkal többre tartom Capuçont mint Yo-Yo Ma-t.
Szeretem Yo-Yo Ma sokoldalúságát, Bobby McFerrinnel zseniális, nagyon jó a Morricone lemeze, viszont Bach szóló cselló szonáta lemezei (kétszer is felvette) siralmasak. De tényleg, hallgassátok meg akár Starkerrel, akár Várdaival, akár Perényivel, és utána Yo-Yo Ma-val. Ég és föld a különbség, nem mondom, hogy Yo-Yo Ma rossz csellista lenne, de ez nem az ő világa.Aszpirin írta: ↑2020.10.27., kedd 21:32Komolyan azt hittem, őt nem szabad itt emlegetni, mert ugye...
Azért van itt is némi változatosság, a kedélyeket borzolandó :-D
(A Heartland az egyik legérdekesebb projektje, de azért a Silk Road sem gyenge, no meg a közös lemezük Bobby McFerrin-nel... imádom, ha egy zenész nemcsak mestere a hangszerének, de sokoldalú is).
IMG_3971.JPG
Én már nem adok esélyt neki. Túl sok esélye volt már
Nos az Einstein azon ritka Glass darabok egyike, mellyel nem jutottam dűlőre, ...vagy partra. De adok még egy esélyt neki!
Talán menőbb lett többszáz éve előadatlanul könyvtárak polcain porosodó remekművek abszolút autentikus(nak titulált) előadásaiban felfedezni (vélni) a fraktálgeometria szabályainak való megfelelést?
Ha már itt tartunk, kíváncsi lennék, hogyan viszonyulsz az Einstein on the Beach-hez.
Nekem ez a legkedvesebb Glass zeném:Aszpirin írta: ↑2020.10.26., hétf. 21:16Glass - Labèque: Les Enfants Terribles
TLDR: a Philip Glass-átirat két zongorára, a Labèque-nővérek előadásában számomra tökéletes kikapcsolódásnak bizonyult egy hosszú munkanap utáni estére. Ajánlott.
Adott ugye Jean Cocteau világhírű regénye, Les Enfants Terribles ami magyarul háromféle címen is, igen sok kiadásban megjelent már: Vásott kölykök / Rettenetes gyerekek / Veszedelmes Éden (megjegyzem, a franciául nem tudók számára, hogy a középső áll a legközelebb az eredeti címhez, a másik kettőben a fordító is művészkedett). Ebből film is készült “Vásott kölykök” címen még az 50-es évek elején, és Philip Glass írt belőle egy operát, amelyet - ha minden igaz - november 21.-én nálunk is bemutatnak (érdeklődők: irány a Google) “Veszedelmes éden” cimen (az eredeti francia címe mind a konyvnek, mind a filmnek, mind a Glass-operának ugyanaz.)
Glass három zongorára, négy énekhangra és 8 táncosra írta az operáját (ezért balett-operaként is szokás emlegetni), de itt nem áll meg a történet, ugyanis a zenei anyagot Glass segitője és közeli munkatársa, Michael Riesman, Glass megbízásából átirta két zongorára, speciálisan a világhírű Labèque-nővérek számára, és ezt, a nővérek tolmácsolásában, halljuk ezen az albumon, a Deutsche Grammophon jóvoltából.
Glass-t van aki szereti, van aki utálja, és vannak a magamfajták, akik kissé skizofrénné válnak, ha róla van szó. Glass-hoz én ugyanis nagyon végletesen viszonyulok, mindkét végletben: van műve, amit nagyon utálok (pl az Einstein on the Beach, amit még jó régen, amikor még nem létezett streaming meg letöltés, jó drágán sikerült CD-n beszereznem, aztán többszöri nekifutással sem sikerült soha befogadnom), és van amit imádok (pl Qatsi-trilógia, Satyagraha, és most már ez a lemez is). Általában azt imádom, ahol a minimalizmusát nem viszi túlzásba, és ugyanazt a két hangot max 4-5 ütemen át ismételgeti egyen-tizenhatodokban mindenféle variáció nélkül, nem tölt ki velük mondjuk 20 ütemet). Szóval lehet őt szeretni, és lehet utálni, de egy biztos: annyira markáns a stílusa, hogy egy teljesen laikusnak is elég egy művének néhány részletét meghallgatni, hogy az összes többiben az első ütemek után azonnal felismerje, hogy Glass írta. Nincs mit ezen ragozni.
Szerencsére ez a konkrét darab a kifejezetten bonyolultak egyike Glass mércéjével mérve, így számomra Glass
legbefogadhatóbb, sőt, imádott oldalához tartozik. A Labèque nővérek pedig tökéletesen tolmácsolják. Annyira érződik, hogy egy életük volt összeszokni... hihetelen, mennyire érzik egymás játékát, és mennyire egyszerre és egy hangerővel ütnek, amikor egyszerre kell... ezen sincs mit ragozni. Tökéletes, dinamikus, ugyanakkor lírai előadás, már amennyire én egy zongoraduoról meg tudom állapítani ezt...
Ja, és mondtam már? Szórakoztató, kellemes, kikapcsoló, figyelemelterelő. Már harmadszor hallgatom. Természetesen ismét a HRA streamingről.
Ami a stúdiómunkát illeti: a színpadkép biztosan mesterségesen szét van húzva, hogy elkülönüljön a két zongora. Nem láttam-hallottam még a nővéreket élőben, de minden képen, amit láttam, a színpadon egymással szembeforgatva, teljesen összetolva áll a két zongora, a nővérek pedig egymással szemben ülnek. Az album virtuális színpadán sokkal nagyobbnak hallatszik a két zongora távolsága, ilyen hangot csak legfeljebb egészen közelről, mondjuk másfél méterről hallanánk a valóságban. Vagy úgy sem. Ez alighanem csalás sokak szemében, és elsőre nekem is fura volt, de aztán ráállt a fülem, és kifejezetten jó, hogy mindig pontosan hallani, mit ki játszik. Van ennek értelme szerintem, akkor is, ha ezt így alighanem egyik hangosítatlan koncerten sem hallhatjuk.
Összességében nekem nagyon tetszik ez az album, és jó szívvel ajánlom. Főleg Glass-rajongóknak, de nem csak...
youtu.be/KwpMmcHZGb4
Egyetértek, én is meghallgattam az eredetileg arpaggionéra komponált művet natív előadásban. Sajnos az arpeggione fakónak, erőtlennek, jellegtelennek tűnik egy cselló mellett. Vannak hangszerek, melyek megérdemelten merültek a feledés homályába. Én valahogy így vagyok a viola di gambával is, tudom hogy sokan szeretik az korabeli hangszeres előadásmódot, nekem viszont jobban tetszenek ezek darabok modern hangszereken, csellóval előadva.Aszpirin írta: ↑2020.10.23., pén. 09:09Fantasztikus!alto írta: ↑2020.10.22., csüt. 07:59Mstislav Rostropovich 60-as években készült és máig etalonnak számító Arpeggione szonáta felvétele igencsak magasra helyezi a lécet a mai csellisták számára, amit csak nagyon kevesen képesek megugrani, de Gautier Capuçon feltétlenül közéjük tartozik. A remek hangmérnöki munka méginkább kihangsúlyozza a kiváló művészi teljesítményt. Szokatlanul közelről mikrofonozott felvétel, így nem is akarja egy nagy koncertterem látszatát kelteni, épp ellenkezőleg, egy intim környezetet teremt, mintha a szobánkban ülnének a zenészek. A legapróbb rezdülések is jól hallhatók.
Összehasonlításként épp az általad belinkelt Schubert arpeggione-szonáta valódi arpeggionén, és akkor talán érzékelhetővé válik, miért írtam anno, hogy az arpeggione nem tartozik a kedvenc hangszereim közé (és talán az is, miért vált a XIX. század elejének divathangszere gyakorlailag teljesen mellőzötté néhány évtized alatt, és miért született oly kevés, arpeggionéra írt mű: viewtopic.php?p=2512106#p2512106
Egyszerűen kifejezőbb, romantikusabb, lágyabb, fülsimogatóbb stb. a cselló (az 1. számú kedvenc hangszerem), még akkor is, ha a mű arpeggionéra lett “kitalálva”. Főleg egy olyan ifjú nagymester “kezében”, mint Gautier Capuçon.
Fantasztikus!alto írta: ↑2020.10.22., csüt. 07:59Mstislav Rostropovich 60-as években készült és máig etalonnak számító Arpeggione szonáta felvétele igencsak magasra helyezi a lécet a mai csellisták számára, amit csak nagyon kevesen képesek megugrani, de Gautier Capuçon feltétlenül közéjük tartozik. A remek hangmérnöki munka méginkább kihangsúlyozza a kiváló művészi teljesítményt. Szokatlanul közelről mikrofonozott felvétel, így nem is akarja egy nagy koncertterem látszatát kelteni, épp ellenkezőleg, egy intim környezetet teremt, mintha a szobánkban ülnének a zenészek. A legapróbb rezdülések is jól hallhatók.
A repertoárban majdnem mindegyik széles körben ismert barokk zeneszerző megtalálható (érdekes kivétel Bach), a Tafelmusik Baroque Orchestra meggyőző előadásában. Kellemes kikapcsolódás nagyoknak is.Curator’s Notes
By Cristina Zacharias
There is nothing more magical than watching a baby or young child respond to music — the immediate natural and instinctive response to melody and rhythm
is a reminder of just how fundamental music is in our lives. There are countless studies and reports that show the impact of music on the developing mind — improvements are evident in self-regulation, spatial awareness, memory, language development, self-expression, motor skills, just to name a few. Music and learning are interwoven in our brains in a powerful way. As a musician and a parent, the importance of music for babies is no surprise to me!
In selecting the program for this playlist, my guiding principle was not particularly scientific: music is fun! Tafelmusik’s core baroque repertoire lends itself particularly well to younger listeners — catchy dance music with great rhythms, beautiful singable melodies, plenty of repetition, and lots of opportunity to showcase the textures and sounds of our various wind, string, and plucked instruments. Music for babies is often geared towards quieter pieces, such as lullabies or relaxing music for bedtime, but lively music is just as engaging for the ears and minds of babies and toddlers, often inspiring them to move and dance, and this playlist offers a mix of both calming and enlivening music.
Viszonylag ritka lehetőség 40 év művészi fejlődését ennyire direkt módon felfedezni. A cselló irodalom fundamentumának tekinthető művet 1981-ben is rögzítette a mester, és nem kell képzett zenésznek lenni ahhoz hogy meghalljuk, mennyivel kifinomultabb, magával ragadóbb, magasabb színvonalú az új felvétel. Nem mellesleg a rögzítés hangminősége is ég és föld az utóbbi javára. Nekem Starker János 1963 felvétele az etalon ebben a témában, de szeretem a fiatalabb zenészgenerációhoz tartozó Várdai lemezét is.baka írta: ↑2020.10.20., kedd 21:41Egy Perényi lemez megjelenése mindig ünnep:
youtu.be/QjholROIDuA