Quetz írta: ↑2020.11.10., kedd 11:51
Az illúzió ott jelentkezik, hogy:
- Az audiofil emberek a tárolt felvétel hű reprodukciójára törekszenek
- A Marantz audiofil és muzikális eszközként reklámozza a termékeit
- A fent említett emberek ezek után zeneibbnek tartják a Marantzot, pedig az mérhetően belenyul a reprodukcióba, és ezt ki sem lehet kapcsolni benne.
Sorban haladva az állításokon, nekem az alábbi gondolatok jutnak eszembe:
- Az audiofil emberek (eleve túl tág fogalom) nem feltétlenül a felvétel hű reprodukcióját keresik (akár tudnak róla, akár nem)
- Ez lehet, hogy így van, egyszerű marketing (vagy ez a pár szó akkora hatással lenne, hogy ettől hallják olyannak a berendezést?)
- Lehet, hogy pont (részben vagy egészben) a mérésnél is jelentkező hibák miatt tűnik zeneibbnek (mi az, hogy zenei? Kellemes-lágy vagy agresszív-odacsapós? Mindkét végletre vannak zeneművi példák) a Marantz produkciója, de ha valakinek mégis ez tetszik jobban fülre, akkor mit kellene tennie? Használja azt ami neki jobban tetszik fülre, vagy inkább vesz egy jobb mérési eredményekkel rendelkező készüléket, mégha annak a hangja (bármi oknál fogva) kevésbé tetszik neki akkor is?
Szóval szerinted a Marantz a "zeneiség" hamis illúzióját kelti, szándékosan hibákat hagyva a készülékeiben? Ez persze, lehet, hogy így van. Talán ezzel akar kitűnni valahogy a többi gyártótól?
Egyébként ahogy egy jó ideje nézegetem, a HT eszközök között jóval nehezebb találni olyan készülékeket amiről a mérési eredmények alapján azt lehetne mondani (vagy mondja a tesztelő), hogy az emberi fül számára transzparens. Máskülönben meg sokan szeretik a csöves erősítőket, analóg hanghordozókat, lejátszókat, amik ugye jóval elmaradnak mérésügyileg a legtöbb modern félvezetős elektronikától, digitális hanghordozótól, valaki mégis a korábban említetteket hallgatja szívesebben. Nem gépek vagyunk, és sokakat meg egyáltalán nem is érdekelnek a mérési adatok, csak a fülükre hagyatkoznak, és lehet, hogy ők a boldogabb hallgatók (vagy nem), ezt nem lehet tudni.